Seite - 136 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

136 átmetszete körtealakú ; a falpilléreknek tagoltsága és a pillérfőket két sorban díszítő öt karajos szőlőlevelek, továbbá a hosszú szárú bimbókkal díszített oszlopfők, a támasztó pillérek közét egész szélességben elfoglaló és a födél ereszéig fölnyúló ablakok bélletének tagoltsága és három karajú geometriai dísze. Ugyanilyen a templom külsejének legfőbb jelessége, az éjszaki oldal előtt emelkedő, mintegy 43 méter magas, sugár torony, mely a fölépítés helyes tagoltságánál, nemes egyszerűségénél fogva oly kiváló alkotás, hogy nincs az országban csúcsíves művészetű torony, mely vele versenyezhetne. A torony részleteinek formálása, az aljában nyíló fő kapu, a második osztály kerek ablaka, a további nyolczszögű osztályoknak, jelesül a fölsőnek ablakai, a fölöttük emelkedő sima élű ormok, végűi a kő sisak egyidejűek, s egységes művészeti jellegűek, mindenben megegyeznek a templom bel- sejével. A kapu ívmezőjében lévő festmény a híveket védelmébe fogadó Boldog Asszonyt ábrázolja. A hajóknak csarnokszerű fölépítése és az ablaknyílások ferde helyzetű padja a német iskolára vall ugyan, mindazáltal a mit a Szent Mihály templom nagyszerű hatású belsejében az oszlopok sejtetnek, hogy tudniillik e német lakosságú városban a XIII. század végén a franczia iskolát követő mesterek építettek, azt szinte bizonyossá teszi e templom, mely az építmény alkatát föltűntető tagoltságnak egyszerű és világos formálásánál fogva jellemző képviselője a francziaországi kora csúcsíves építésnek. E tekintetben különbözik Sopron Budavárától, a melynek csúcsíves építészetében elejétől fogva a német iskola uralkodott. Mintegy kétszáz év múlva ismeretlen okból újjáépítették a hajók boltozatát és orgonakarzatát. Ebből az időből való az egyik falpilléren lévő szentségház is, melynek alját övező szalagon 1491 évszám áll. Formáik, kivált pedig a boltozatnak pálczával, léczczel s hornyolással tagolt bordái és hevederei a csúcsíves építés késő korát mutatják. Ekkor fosztották meg a hajók négy oszlopát a fejüktől és azokat a törzsből körös-körűi kiszökellő nyolcz apró gyámmal pótolták, melyek egyenként szögletes vállkőből, alatta levélcsokorból és az alatt egy-egy emberfejből vannak összealkotva. A gyámok aránya nem helyes, formájuk esetlenül kapcsolja össze az oszlo- pokat a hevederekkel; nem éreztetik, hogy a boltozat biztosan nyugszik az oszlopokon. A mit a mondabeli nagy kincs akar kifejezni, abban rejlik az oka annak, hogy a templom annyi viszontagsággal bírt daczolni; meg van