Seite - 142 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

142 szolgál s elfödi az alkotmány szembeszökően geometriai szerkezetének merevségét, annak élénkséget s gyöngéd összhangzatos hatást kölcsönöz. A XV. században kivált Florenczben számos művész, ú. n. építész-szobrász, foglalkozott ehhez hasonló alkotmány előállításával, s azt többnyire sír- emlékűi alkalmazták. Nyilván való, hogy ama nagy föladat megoldásán fáradoztak, miként lehetne a szobrokat díszítményként szervesebb, bensőbb kapcsolatba hozni az új építészettel. E kísérletnek egyik legérdekesebb példáját birjuk a Bakocs-kápolna oltárában, a melyet Olaszországon kivűl minden más ország megirigyelhet. Nem ismerjük a nevét a mesternek, a ki a kápolnát tervezte és nemes alkotásával egy csapásra átültette ide a teljesen kifejlett, de még egészen üde olasz renaissance művészetet. De ismerjük az oltár készítőjét. Vasari, a művészek életírója bizonyítja, hogy ez Andrea Ferrucci da Fiesole. Az épí- tészetnek ötszáz évi gyakorlata, a sok szép alkotás és Aquila János után végre fölmerül egy jeles művel kapcsolatban egy igazi név, mely már jelent is valamit a művészetek történetében. Szathmáry György az imént említett esztergomi érsek, abban az időben, midőn pécsi püspök volt (1506—1521), a pécsi székesegyházat egy pasto- foriummal gazdagította, mely a XVIII. század végén helyreállítva, a székes- egyház Corpus Domini kápolnájában oltárként alkalmaztatott, s azóta e néven ismeretes. Vörös márványból van, s alját az alapítónak czímere díszíti. Alkata, díszítményei és kimunkálása megegyezik a Budapest belvárosi plébániában lévő két pastoforiummal, különösen azzal, melyen Pest város czímere és 1507. évszám van és melyet „Magyarország" III. kötete a 89-ik lapján képben bemutattunk. E hasonlóság szinte kétségtelenné teszi, hogy e két művet ugyanaz a mester készítette. A királyság megalapítása és a török világ közé eső hatodfél száz év építményeiből a várakon kivűl egyéb világi építmény nem maradt fönn. Az írott kútfők is vagy egészen némák, vagy általánosak. Segítségükkel még csak megközelítő képet sem alkothatunk arról, hogy e századok alatt milyen volt a világi építkezés. A honfoglaló magyaroknak még tizedik nemzedékű ivadékai is idegenkedtek a megerősített helyek építésétől. A római és a szláv védelmi építményeknek szerte a vidéken látható marad- ványai érintetlenül hagyták, azok sugallatát meg nem hallgatva ragaszkodtak a nomád lovas nép hagyományaihoz. Gejza vajda letelepedett az esztergomi várba, de a vár eszméjét nem tette magáévá. Az Árpád-házi királyság