Seite - 143 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

143 idejében harmadfél száz évig várról alig hallunk. Szabolcs vezér ivadéka, Csák, épített volna a Vértes hegységben várat, de azt már Szent István után lerombolták. II. Gejza király alatt Volfer és Hedrik német jövevé- nyek telepedtek le az országban. Valószínű, hogy a nyugati szokás szerint gondoskodtak biztonságukról és Volfer, a németújvári grófok őse, birtokán Vasmegyében a Kisszín (Güssing) hegyen, Hedrik, a Hédervári család őse pedig Győrmegyében a mai Hédervár helyén valamiféle védelmi építményt emelt. Ezeken kivűl Sopron- és talán Zalamegyében volt még kővár. A tatárok visszatérésétől való félelemben és ama tapasztalaton okúivá, hogy azok kevéssé megerősített helyeket sem voltak képesek bevenni, az egész nemzet a várak építésében kereste az ország biztosságát. IV. Béla, majd utódai : V. István és IV. László királyok hathatósan elősegítették a védekezésnek ezen, a magyaroknál eddig szokatlan módját. A század második felében a királyi adományok nagyobb része egy vagy más tekintetben a védelem e fajával van kapcsolatban. IV. Béla megparancsolta, hogy Fehér- várott és Esztergomban mindenki a várban lakjék. E czélból alapította Budavárát is. Hasonlóképen bánt IV. László 1283-ban Sopron lakóival, a kik elszaporodván, a váron kivűl kezdtek letelepedni. Győr, Veszprém és Pécs sem maradtak védtelenül. IV. Béla neje, Mária királyné, buzdító példáúl hozományából a Duna mellett megveté alapját Visegrád várnak. A király többek közt a Balaton egy szigetét a pannonhalmi apátnak ajándékozta, hogy oda várat építsen. így keletkezett Szigliget vára. Minthogy a magyarok nem voltak eléggé járatosak a várak építésében és védelmében, ugyan e király behívta mesterekűl az ispotályosokat. Ekként általánossá lett a mozgalom; a magyarság szinte egy csapásra várépítő néppé vált és a XIII. század második felében rövid néhány évtized alatt országszerte, de kivált a Dunán túl a városok megerősített helyekké alakúltak át; gyorsan megszaporodott a várak mindenféle faja. Keletkezé- süknek pontos idejét és alapítóiknak nevét azonban csak elvétve ismerjük. Ujabb kutatók föltárták e várak szerepének legapróbb részleteit is az ország és a családok eseményeiben; építésüknek történetét azonban sűrű homály födi. Történettudományunk legnagyobb részükről csak annyit mond, hogy a XIII. században keletkezett, vagy hogy mely évben említtetik először. A múlt századból fönmaradt metszetek néhánynak egészen általános és a részletekben nem mindig hű képét nyújtják. Általában emlékeink e csoportja részesült eddig legkevesebb figyelemben; nem készültek fölvételek sem,