Seite - 154 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

Ì5i a nagyobb, mint a kisebb templomok egyaránt àz osztrák örökös tarto- mányokban dívott egyszerűbb minták szerint épültek. Rendesen egy hajójuk van; belsejükben a hosszanti falakat tagoló pillérek, vagy féloszloptörzsek fölött végig futó koszorúpárkányon emelkedik a dongaboltozat, melynek mezőjét ritkán szakítják meg hevederek. A fő oltár szobrokkal és aranyozással többé-kevésbbé díszített és magas talpakon álló oszlopos alkotmány, melyet hajlított, vagy szögben megtört párkány fejez be. A mellékoltárok néha szintén oszloposak. Külsejük fölötte egyszerű; a falazott pillérekkel tagolt fő homlokzat oromfalát két torony fogja közbe, melyeknek sisakja hagynia alakú. A XVIII. században az emelkedő jóllét és építési kedv nem nagyobb szabású elrendezésben nyilvánúl ; a fokozott kívánalmakat ekkor stucco vagy márvány burkolattal, néha márvány oszlopokkal, falképekkel és oltárképekkel elégítik ki. Az építészek neve csekély kivétellel ismeretlen marad, a mi e korban már annak a bizonyítéka, hogy a templomokat közönségesebb építő mesterek kölcsönzött tervek szerint építék. Ellenben a templomokat díszítő falképeken több névvel találkozunk, köztük néhány a szomszéd tartományban jó hangzású volt. Ezek: Altomonte Bertalan Felső-Ausztriából, Tróger Pál a bécsi akadémia igazgatója (1698—1777), Maulpertsch Antal (1724—1796), Dorfmeister István, Winterhalder János (1743—1807) és Cymbal. A sort a győri székesegyház nyitja meg. A város a töröktől 1598-ban visszavétetvén, a székesegyházat, a már említett régi részletek és három hajós elrendezés meghagyásával, Rana Giovanni olasz mester 1639-től 1645-ig újjáépítette. Majd több rendbeli átalakítás után belsejének márvány burkolata 1774-ben fejeztetett be. Ebből az időből való a fő homlokzat közepén emelkedő torony, továbbá Maulpertschnek a mennyezetet díszítő falképei és a fő oltár olajfestésű képe, mely Mária mennybemenetelét ábrázolja ugyanattól a művésztől. A benczések győri templomát 1641-ben a jezsuiták építették. Elrendezésre nézve a Dunántúl legkiválóbb barokk művészetű temploma. Egy hajós, hosszanti falait vörös márvány pillérek tagolják. Ezeknek közét oltárfülkék és fölöttük oratoriumok foglalják el. Szép arányú, derűit, gazdag belsejének hatását fokozzák a dongaboltozatot díszítő freskók Tróger Páltól. Ugyanitt a római anyatemplom mintájára épült karmelita templom középponti elrendezésű; alaprajza ellipsis, melynek hosszú tengelyében van egyfelől a szentély, másfelől az előcsarnok. Négy oltárképét Altomonte Bertalan festette 1720-ban. Az Orsolya-szűzek 1726 körűi épült templomának Dorfmeister falképei kölcsönöznek nevezetességet.