Seite - 160 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

160 falképek, melyek az emberiség történetében az isteni gondviselés műveit tűntetik föl. Emez egészen új alkotásokban, melyek különben járulékok, bár lényegesek, szintén láthatólag iparkodott a XIII. század művészetének szellemét legalább megközelíteni. Nagyjában ezek is eléggé sikerűitek, noha tagadhatatlan, hogy itt-ott szembe szökik az ízlés tanúit volta. Némely építészeti részleten meglátszik, hogy a meglévő állapot akadálya volt a helyes méreteknek. Mindazáltal teljes elismerés illeti a művészt, hogy a romokból elővarázsolta egy felől a XIII. századbeli építmény belsejének minden lényeges vonását, más felől megóvta ama részleteket is, melyek annak viszontagságos sorsát tűntetik föl. A pécsi székesegyház düledező voltánál fogva az újjáépítés nem szorít- kozhatott a belsőre; s minthogy a múlt századbeli átalakítások külsejének is nagy részét elpusztították, az ú. n. anyagi helyreállítás sem volt lehetséges. A réginek szellemében új templom építése volt a föladat, melyet Schmidt Frigyes bécsi székesegyházi építőmester kipróbált járatossága 1881-tői 1891-ig tartó tíz év alatt meglepő sikerrel oldott meg. A réginek helyén, nagyságok, elrendezés és a külső fölépítés minden jellemző vonása, nem- különben egyszerű, tisztes emlékszerűség tekintetében a régihez hasonló templom keletkezett. A művész megtartotta a négy jellemző tornyot, a keleti keskeny oldal három apsisának alakját, azzal a hozzáadással, hogy az egykor sima falakat lizenák tagolják, a két hosszanti oldalt és a fő homlok- zatot a toskánai és a dalmácziai román templomok mintájára oszlopos árkádokkal tagolta. Belsejében a román művészeti formáknak eddig alig sejtett gazdagsága és színpompája ragad bámúlatra. Az arany és a bronz csillogása vetekedik a szürke, a rózsaszínű, a sötét vörös, a kékes fehér, a világos és sötét zöld, a vörös erű sárga márvány, az ibolyaszínű és zöld Serpentin és az onyx fényével és mindezek fölött uralkodik a főhajó falát, a lapos mennyezetnek gerendákkal szegett mezőit, a szentélyt és záradékot és valamennyi alkalmas helyet elfoglaló falképek színpompája. Ugyanez ismétlődik a déli oldal bejáratának előcsarnokában, az oldalhajók mentén lévő kápolnákban, az altemplomban. Az utóbbiba vezető lépcsők falát borító domború ábrázolásokat a régiek maradványai nyomán Zala György szobrász készíté. A falképek Andrea Károly, Beckerath Móricz és Székely Bertalan, a szobrok Kiss György művei. E bámúlatos gazdagságot elemezve azt veszszük észre, hogy a mester nagy tudással és helyes tapintattal össze- hordta mindezt, a mi egy vagy más román templom jelességét képezi.