Seite - 176 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

176 aljában vonul el, mely hegynek tetején verte le — a monda szerint — Szent István 998-ban Hunt és Pázmán segítségével a Koppány vezér által támasz- tott pogány lázadást. Ez út mellett találjuk Bándnái Essegk vára romjait, mely hajdan a nevezetes Esseghváry nemzetség birtoka volt. Okiratilag bizonyos, hogy a XIV. században már vár volt. A bakonyi főispánok gyakran itt tartották a főispáni székhelyet. A nemzetség nevét csak Kisfaludy Sándor regéi tartják fenn. Több időközi birtokosa után a múlt században a Szentgyörgyi-Horváth család birtokába jutott, most azonban már a volt jobbágyoké. A várból csak némi alapfalak s egy erős toronynak pár öl magas omladékai láthatók. Tőszomszédságában van Herend népes falu s annak közepén a hír- neves herendi porczellángyár, mely, míg alapítója, Fischer élt, Európa leg- szebb és legdrágább porczellán műveivel is versenyre kelt. Később az állam birtokába jutott; legújabban azonban egy részvénytársaság vette meg az államtól és törekszik hajdani hírnevét újból föleleveníteni. Herendnél már bent vagyunk a szentgáli határban, mely a Bakony kellő közepében mintegy 40.000 magyar holdat tesz és a szentgáli nemesi közbirtokosok tulajdona. E telep az Árpádok alatt abból a czélból alapítta- tott, hogy a királyi udvar számára szükséges disznófalkákat itt tenyészszék és a királyi udvarba, Székes-Fehérvárra, a sertéshús innen szállíttassék. Szentgál község lakosai tehát mint királyi udvar kanászai kapták legel- tetési czélra ezt a nagy területet. Később azonban még az a föladatuk is lett, hogy a királyi udvart vaddal is ellássák, miért II. Endre korában királyi vadászok (venatores regii) nevet nyertek; mint ilyenek, helyi szaba- dalmakkal bírtak, és sem várszolgálatra, sem egyéb közszolgálatra nem köteleztettek, sőt vámon és réven sem tartoztak fizetni. így éltek és rengeteg erdeikben így dúskálkodtak a szentgáliak egész a legutóbbi időkig és volt rá gondjuk, hogy II. Endrétől kezdve minden királytól kinyerjék szabadalmi leveleik megerősítését. A jelen század elejétől kezdve vadászati kötelezettségük már inkább csak jelképies volt, sertéshús szállítási kötele- zettségük pedig már emlékezetet haladó időben elenyészett. De a vad- szállítást a királyi udvarhoz egészen 1848-ig gyakorolták s ez évben teljesítették utóljára. Szállítmányuk 3 szarvasból, 6 őzből, 24 nyúlból és 300 húrosból, vagyis fenyves rigóból szokott állani. Szentgálon túl Városlödöt éljük, melynek német ajkú lakosai kőedényt gyártanak. A mint Szentgál felől a völgyben fekvő faluba a lejtős út beér,