Seite - 192 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

192 nevű érsek unokaöescse. O Miksa kecsegtető ígéreteitől elszédítve, a várat 1490 november l-én kardcsapás nélkül feladta s ekként a német császár birtokába bocsátotta. De nem sokáig volt ott. Miksa Fehérvár feldúlása után seregeinek zavargásai miatt kénytelen volt visszavonulni, deczember 20-án Kinizsy Pál nagyvásonkői várát bevette és kipusztította, de ugyan- akkor Veszprémet is oda hagyván, az országból kivonult. 1552. évi június l-én két heti kemény ostrom után a védők gyalázatos árulása miatt Ali budai basa foglalta el a várat. A vár a budainál sokkal meredekebb hegyre van építve s kellő bástyákkal volt ellátva. Fő kapuja a mostani piacz felé volt, a hol most is nyitva van a város előtt. Volt azonban jól őrzött tolvajkapuja is hátúi, a nagy templom háta mögött, le a Buhin- völgybe. A várparancsnok Paxy János volt, — némelyek szerint magyar, mások szerint német származású, — ki egy czirkáló járata alkalmával Hamzsa béget megtámadta s 200 emberét levágta, de a ki, midőn az e miatt fel- bőszült Ali basa követelését meghallotta, cserbe hagyta állását és a várat s Ausztriába menekült. Tizenkét évig bírta a török ekkor Veszprémet. 1564. évi június 24-én Salm győri parancsnok rövid, de véres harcz után visszavette. Ez ostromnál Török Ferencz pápai és Gyulaffy László tihanyi várkapitányok csapatjaikkal a vitézség csodáit követték el. 1594 október 8-án megint török kézre került a vár. Szinán basa nagy- vezér roppant sereggel jött ostromára. A várparancsnok megint idegen volt : Speciacasa nevű olasz. Ez az ostrom alatt megszökött, de utóiérvén őt a törökök, nyomban összeaprították. A másodparancsnok, Tarnóczy Farkas, utolsó emberig rettenthetetlenűl küzdött s Zrínyi Miklós módjára hős halállal múlt ki várának és hazájának védelmében. De a török ekkor sem sokáig bírhatta a várat, Pálffy és Schwartzenberg tábornokok néhány év múlva ( 1598-ban) visszavették. Az 1608-diki országgyűlés határozottan azt rendelte, hogy Veszprém várparancsnoka magyar legyen, ne idegen. A rendek ekkor keserű panaszokban törtek ki Paxy, Lamberger, Laskano, Áldana, Lusthaar, Speciacasa, Hardeck, Paradeiser, öttingen, stb. idegen várparancsnokok gyávasága s árúlása miatt. De a török alatt sem szenvedett Veszprém annyit, mint 1704. május 23-án. A várat Babócsay ezredes alatt kuruczok bírták; de kis erővel levén, Heister Sigbert erős serege elől elmenekültek. S bár az ott maradottak a várat föladták és Heister menedéklevelet adott nekik, mind a mellett német