Seite - 196 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

196 jános Zsigmond gyámja s a hitújításnak Veszprém, Zala és Somogy megyében megalapítója. Bálint fia volt a hős Ferencz s ennek fia István, ki a XVII. század elején még nagy részben bírta őseinek uradalmait. Enyinggel szomszédos Lajos-Komárom jómódú parasztfalu, melyet herczeg Batthyány Lajos e század elején telepített. Ide közel fekszik a Sió torkolatánál Sió-fok, e nagy arányokban emelkedő balatoni fürdőtelep, melyről a Balaton leírásánál lesz szó bővebben. Leggazdagabb falva a vármegyének Szilas-Balhás, 24 ezer holdnyi határral s több népes pusztával. E puszták egyikén, a Tóti pusztán, rakta le a fegyvert Róth és Filippovics tábornok 8.000 emberrel 1848 október 7-én Perczel Mór és Görgei Arthur 4.200 főnyi serege s néhány csapat nemzetőr előtt. A történet ez eseményt ozorai lefegyverzés név alatt örökí- tette meg, de hibásan. Ozora Tolnamegyében fekszik a Sió jobb partján, holott a lefegyverzés Veszprémmegyében történt a Sió bal partján. Palotáról kiindulva a mezőföldi út jobb oldalán találjuk Péth fürdőt gyógyító vizével. E fürdő mintegy 60 év óta van használatban, de azért berendezése ma is kezdetleges. Ugyanez az út a Sár-csatorna kezdő végén áthaladva, egy hármas faluhoz vezet, melyek egészen egymás mellé vannak építve. Az egyik Peremarton, a veszprémi káptalannak, a másik Kis-Kovácsi, a Nádasdy grófi nemzetségnek birtoka, a harmadik Berhida, a Felsőbüki Nagy, Késmárky, Bezerédy, Karácson, Rosos, stb. családok birtoka. Berhida (hajdan Berény hídja, később Berenhida) valószínűleg onnan kapta a nevét, mert az egykor fölötte hatalmas Berény nemzetség a Séd folyó széles mocsármellékét itt hidalta át. Nevezetes e falu az itt 1532. évi márczius 12-ére egybehívott részleges országgyűlésről, melyen nagy számú túl a dunai rendek sereglettek össze, hova VII. Kelemen pápa is írt és jános király Nádasdy Tamás személyében biztost küldött. Nevezetes e falu egy ütközetről is. A török által elfoglalt Székes-Fehérvár helyőrségének ugyanis volt egy kegyetlen, gonosz basája, Veligián nevű, persa eredetű, ki a vidéket irtózatosan pusztította s kit a nép vörös basának nevezett. Ez ellen 1549-ben Telekessy Imre veszprémi, Rátkay Pál pápai, Gyulaflfy László győri, Petri Gergely tatai fő és alkapitányok, Kálosy János és más hősök szövetkeztek, őt csatára hívták s a berhidai dombos földeken kegyetlenül megverték, serege javát levágták s tőle tömérdek foglyot, kincset és 13 zászlót zsákmányoltak. A veszprémi Séd patak erre folyik és szabályozott vize jövedelmező malmokat hajt; partjai értékes kaszálókkal gazdagok.