Seite - 197 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

197 Majd Küngós} Csajágk, B al atonfò-Kajár nemesi falvak után Lepsény következik a déli vasútnak egyik nagyobb állomásával. Egykor a XVII. században magasra emelkedett Sándor család, most a Nádasdy gróf birtoka. Szomszédos vele Mezò-Szentgyörgy. 1848 szeptember 27-én itt fegyverezte le nagy elszántsággal Eötvös Lajos nemzetőrtiszt Jellasich bánnak egy különítményét, melylyel a bán Róth és Filippovics tábornokokat a Fehérvár körűi leendő csatlakozásra akarta utasítani, s ha terve sikerűi, a pákozdi csata bizonyára másként üt ki. E faluval szomszédos Dégh, a gróf Festetichek egyik ágának hitbizományi uradalmával s gyönyörű kastélyával. Eddig terjed a vármegyének déli alföldje. A másik alföld az éjszaki Bakonynak éjszak-nyugati és nyugati lábától Pápa felé egész a Marczalig és Rábáig terjed és ott beolvad a pozsonyi alföldbe. Itt találjuk Marczaltòt a Marczalnak a Rábába szakadásánál. Egykor a kihalt Amade-család birtoka volt. Marczaltővel szomszédos a pápai útban fekvő Ihászi népes puszta, az Ihász család ősi birtoka. 1849 június 27-én ütközet volt itt. A felső Marczal mellékén egymást érik a nemesi falvak legnagyobb részt kisbirtokos nemességgel, mely a Marczalnak 1854-ben végrehajtott szabályozásával tetemesen gazdagodott. E falvak közül különösen csak Vecséről kell megemlékeznünk. Volt ugyanis a vármegye területén egy különös közjogi alakúlás, az úgy nevezett Vecse-szék, latin nyelven Sedes Vecseiana, mely a győri püspökség predialis nemeseiből alakúit. A győri püspöknek tudniillik hajdan a vármegye területén 7 jobbágy községe volt, úgy mint : Tüskevár, Kis-Jerìò, Salamon, Vaszar és Románd, továbbá Vecse és Tapolczafò. Ebből háromnak, úgy mint : Vecse, Kis-Jenő és Tapolczafőnek lakosait fölszaba- dította és helyi nemesi előjogokkal ruházta föl. Ezek aztán egyéb megyék területén levő néhány predialis telepű nemesével együtt külön vármegyét, külön megyei szervezetet alkottak és székhelyük a Marczal mellékén fekvő Vecse nevű falu lőn, minthogy a XVII. században a győri püspökségnek itt — állítólag — hatalmas székházi épülete volt. E széknek volt alispánja, s egész tisztikara, voltak táblabirái és volt törvényszéke, mely azonban kizárólag a székhez tartozó predialis nemesek némely személyi és birtokjogi ügycinek elintézésére volt illetékes, követküldési joga a széknek nem volt. E jogot a hozzá tartozó nemesek a vármegyegyűlésen gyakorolták, de tiszt- újításokat időközönként rendesen tartottak és pedig a legutolsó tisztújítást