Seite - 202 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

202 a község politikai igazgatásában szavazatával ő is részt vesz. Harmadik osztály a telkes volt-jobbágyság, a telkes paraszt, ki önálló házzal és bel- telekkel bír és azonkívül van neki a legkisebb méretekben is 8 —10 hold szántóföldje, meg pár holdnyi legelője és kaszálója; oly birtok, mely gondos kezelés mellett egy több tagú földmíves családnak is szerény, de teljes anyagi jóllétet biztosít. Ebben a telkes paraszt osztályban 40—50 holdnál nagyobb birtokú csak igen kevés van, s az is a Mezőföldön és Pápa vidékén talál- ható; de az ilyen nagyobb paraszt birtokosok száma az egész vármegyében 100 — 150-nél többre nem tehető. Az úgy nevezett jó módú parasztság 3°—5° holdat bír, a mi egy régi egész úrbéri telekkel egyenlő. A mezőgazdasági nyers termeléshez tartozik jó részben a bakonyi német ajkú parasztság házi faipara is, mely főleg mezőgazdasági faszerszámok készítéséből, meg faszén- és mészégetésből áll. Legjobban divatozik ez az éjszaki Bakonyban, Zirczen és környékén, meg a Közép-Bakonyban Városlőd környékén. A mezőgazdasági szerszámok közül lapátot, favillát, talicskát, kendertilót és sütőlapátot, valamint ásó- és kapanyeleket, keréktalpakat és küllőket készítenek, s mindezt bükkfából. Készítenek még gereblyét, melynek agya bükkfából, nyele azonban gyertyánfából van. Végre készítenek kasza- és csépnyeleket, meg cséphadarót különféle fanemekből. A teknő- és medenczevájás sok vidéken teljesen megszűnt és szünőben van általában mindenütt, minthogy a könnyen vájható fehér és puha fákat, minők a hárs, a rekettye és a nyár, erdőszámra már nem tenyésztik. Nagyban hanyatlott és részben egészen megszűnt a csutorás-ipar is, mely kulacscsal, mozsárral és egyéb fából készült eszközökkel látta el a háztartást. A faeszközök helyét ma már cserép, üveg és érez eszközök foglalták el. A faszenet a helyi fogyasztáson kivűl nagy mennyiségben szállítják mind máig Budapestre, a mezőgazdasági szerszámokat pedig az Alföldre, sőt még messzebb is. A házi ipar, a most említett faiparon kivűl az egész vármegyében alig terjed ki másra, mint a házilag kicsinyben űzött kenderáztatásra, törő, tiloló és fonó munkára; de egyszerű szövőszéken dolgozó takácsok minden faluban vannak. Életmód és társadalmi szokások egészben véve ugyanazok, mint az ország más vidékein. A nősülési, jegyváltási ünnep, a névnap és a többi családi és barátsági szokások csak annyiban változtak a régiekhez képest, hogy ma már a napokig tartó nagy és költséges lakomák hiányoznak és a szőlők pusztúlásával a borivás helyét a pálinkaivás foglalta el, a mi a nép kedélyét ridegebbé, komorabbá kezdi tenni, hogy egyéb káros következ-