Seite - 209 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

áoS a hátmögi, a másod hadvonaìon ievő várakban is, a minők Tátika és Sümeg, Keménd és Zalabér, Kányavár, Dobrónak, Reznek és Zala-Lövő. Magának Zalának 30 erődített végvárat kellett megerődítenie, jó karban tartania, költ- séggel és hadi közmunkával ellátnia s a védőrségek élelmezéséről és fölszerelé- séről gondoskodnia. A zsoldot vagy a városok, vagy a kinevezett várkapitányok fizették elvben az ország pénztárából, gyakran a maguk zsebéből, rendszerint a környékbeli lakosság kizsarolásából. A várőrségeknek mindig volt oly része, mely nem rendes zsoldért, hanem zsákmány fejében szolgált. Ez azután gyakran nem igen válogatott ellenség és jóbarát között. Gyakori eset volt az adót beszállító hódoltsági parasztok megvámolása és kifosztása. A török- nek meghódolt falvak kötelesek voltak adózni a töröknek is, de adóztak a vármegyének is. S mikor az adót pénzben, posztóban, lóban, eleségben szállították, a várőrség portyázói bizony gyakran kifosztották őket. A zala- megyei várkapitányok épen nem tartózkodtak ettől. Az 1596., 1625., 1630. és 1647. évi, de egyéb országgyűlések is ismételve szigorúan tiltják az efféle zsarolásokat. A várőrségek beszedték a veszprémi püspök zalamegyei tizedeit is, de eszük ágában sem volt azokat beszállítani. Az 1647. évi 97-ik törvény- czikk erről is külön intézkedik. Néha a várkapitányok, mikor a török nem zaklatja őket, egymás közt s néha többen összebeszélve, egyéb távol eső várakkal viszálykodnak s fegyveres kézzel hatalmaskodnak. A nemtii, eger- szegi és szécsiszigeti kapitányok példáúl 1617-ben összebeszélve, Vasmegyébe rontanak és az izsákfalvi várat. Nádasdy Tamás birtokát, megrohanják és kifosztják. Két országgyűlés is vesződik az ebből támadt panaszokkal. A várőrségek feles számban lovasok és gyalogok, sőt a lovasok gyakran nagyobb számban vannak, mint ezt az 1655-ik évi országgyűlés rendeli. Ennek oka egyszerű. A töröknek nemcsak rendes hadjáratai voltak, melyek ellen egy kis vár csekély őrsége úgy sem sokat tehetett; hanem a török várőrségek portyázó csapatai, a gazdagabb bégek lovassági berohanásai pusztították leginkább a falvakat és egyházakat. Ezek a várakat kikerülték. De ezek ellen a gyalogos várőrség keveset vagy semmit nem tehetett. Ezért kellett lovasságról gondoskodni. Feltűnő a várak őrségének csekély létszáma. Hiszen a 30 zalai végvár őrsége az 1655-iki országgyűlés szerint alig rúg összesen 2.000 lovasra s 1.800 gyalogra. Ez azonban a békelétszám. Ha ostrom fenyegetett valamely várat : ennek őrsége négyszeres, sőt ötszörös számra emeltetett, s akkor kivált a gyalogság erősíttetett meg. Zala rendei, különösen Szigetvár eleste után megrettenve, az országgyűléstől 1574-ben M. 27