Seite - 210 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

2 ló inkább gyalogkatonák tartására kértek engedélyt. E kérelmök később nem ismétlődött, meggyőződvén arról, hogy kivált kisebb váraiknak az a fel- adatuk, hogy az ellenség hadi mozgalmait kikémleljék s az apróbb portyá- zásokat meggátolják vagy megboszúlják, a mihez pedig főleg lovasság kellett. Nemtire nézve megengedte az országgyűlés, hogy ennek őrségét Stájer állíthassa és tarthassa. Kanizsa őrsége s védelmének vezetése 1590 után németekre bízatott. Be is vette a török csakhamar. Általában a német, olasz, vallon zsoldosok jó katonák voltak, s tisztjeik jártasak a hadi tudományokban; de köztük a hősiességnek oly példáit, minőket a magyaroknál a Zrínyiek, Thury, Gyulaffy, Török, Nádasdy, stb. seregei mutatnak, ritkán találunk. Ok nem hazájukat védelmezték. Az ország legtöbb és legnagyobb várait idegenek juttatták a török kezére. Ezen kivűl iszonyú zsarolásokat követtek el, ha zsoldjuk elmaradt, a mi pedig gyakran megtörtént. Tehát nemcsak közjogi, hanem honvédelmi s emberiségi okokból is sokszor ismételt keserű panaszokat tesznek a XVI. és XVII. századbeli országgyűlések az idegen várőrségek és vezérek ellen. Más felől a királyi udvar gyakran még sem tehetett mást, mint a panaszok előtt szemet hunyt. Oly nagy volt a baj gyakran a törökök támadásai miatt, hogy a kisebbnek látszó bajokat el kellett nézni. Somogymegyében már 1540 után megfészkelte magát a török. Míg Szigetvár és Babócsa állott : addig a vármegye a nyugati részekben még fennállhatott és működhetett. Ezek eleste után ez csakhamar lehetetlenné vált, s azért az 1596-iki országgyűlés Somogy kormányzását, igazgatását és igazságszolgáltatását áttelepítette Zalamegyébe. Több mint 100 évig így maradt a helyzet, míg végre az 1715-iki országgyűlés Somogy hatóságát ismét visszaállította s Zalától elkülönítette. A XVI., XVII. és XVIII. században új nagy családok lépnek Zala régi nagy családjainak helyébe. A Zrínyiek, Nádasdyak, Batthyányak, Széchenyiek és Esterházyak s utoljára a Festetichek foglalják el a Kanizsay, Bánffy, Széchy, Gyulaffy, Gersei Pethő, Szent-Ghyralthi, Hagymássy, Pogány, Lengyel, Sárkány, Ördögh, stb. nemzetségek helyét s a megváltozott körülményekhez képest ép oly nagy hatalomra emelkednek. A nemzeti önállóságért és alkotmányos szabadságért folytatott harezoknak csak végső hullámcsapásai érnek el Zaláig s még azok sem mindig. Bocskay, Rákóczy György és Thököly harczait alig érzi Zalamegye. Bethlen győző seregei azonban idáig is elérnek, s II. Rákóczy Ferencz tábornokai néha ide is