Seite - 212 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

212 kaszálója, legelője és erdeje is benfoglaltatik, s hajdan a vesztegetéssel járó korteskedések idején bocskoros nemességnek is csúfolták. De ez csak gúnynév volt, mert a Dunán túli s e közt a zalai köznemesség is századok óta elhagyta már a bocskor használatát, ha ugyan viselte valaha. Sarut viselt még a 30-as években is itt-amott, de bocskort nem. A „bocskoros nemesség" gúnynév az Erdélylyel határos vidékek oláh s a felső vármegyék szegényebb, főleg tót kisnemeseiről ragadt az egyéb vidékek kisnemeseire. A gazdálkodás, az uradalmi birtokot kivéve, általában az egyszerű, úgy nevezett parasztgazdaság kis méretei közt mozog s hármas forgási! szántás- vetésből s marha-, juh- és sertéstenyésztésből áll. A buja kaszálók s többnyire kitűnő hegyi és erdei legelők mintegy rá viszik Zala népét a marhatenyész- tésre. Lova és szarvasmarhája összesen mintegy 180.000. Ez fölötte kedvező arány. A juh és sertés összesen mintegy 380.000, tehát minden családra esik mintegy 4 darab. Ez is kedvező arány. Az anyagi jóllétnek föltétlenül szükséges föltételei tehát bőven megvannak. Hús, tej, gabona és egyszerű ruhának való növényi és állati anyag bőven terem. Az ipar azonban megye- szerte kis méretű. A falusi házi iparnál alig nagyobb. Zala népének jóllétében a megye keleti és közép részein nagy tényező volt a szőlőmívelés. A Balaton-parti hegyeken s az ezek mögötti hegyek délre és délnyugatra néző oldalain, a Zala és Kanizsa folyók s a Mura mellékein a délfelé hajló hegyoldalakon nagy terjedelmű szőlők voltak, melyek nagy értékű tüzes és zamatos bort termettek. Ma még mintegy 30.000 holdra teszik a szőlőterületet. Bizonyára nincs már annyi szőlő, de a phylloxera pusz- tításai előtt többre rúgott 50.000 kataszteri holdnál. A megye keleti szélétől kezdve csaknem Badacsonyig teljesen kipusztúltak a szőlők s Badacsony is, sőt a megye egész szőlőterülete meg van már támadva és csak néhány év kérdése, hogy a régi hazai szőlők és szőlőfajták Zalában is végkép kivesz- szenek. Egy kataszteri hold szőlőterület közép számítással mintegy 100 forintot szokott itt évi átlagban tisztán hozni. Ily számítással is Zala népének évi jövedelme mintegy 5 millió forinttal csökkent. E veszteséget egészében nem lehet készpénzbeli veszteségnek tekinteni. Borának túlnyomó részét a zalai szőlős gazda családjával együtt maga élvezte. Mértékletesen, dobzódás nélkül, de rendszeresen élvezte. Az egyszőrű gazdák naponként összejöttek a pinczénél borozni, társalogni, eszmét cserélni. Szívesen kínálták a cselédet, a munkást, a szegényt, sőt az utonjárót is. Nyíltság, vidámság, játszi elme, erőteljes és egyenes termet, tökéletes egészségre valló, piros arczszín