Seite - 213 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

213 jellemezte a Tapolcza és Keszthely vidéki földmívest és szőlős gazdát. A számítás nélküli nyájasság és előzékenység s a minden szerénytelenség nélküli nyíltság és őszinteség hazánk egyetlen vidékén, sőt az összes mívelt nemzetek egyetlen mezei munkás osztályánál sem fejlődött talán annyira ki, mint itt. Szőleinek elpusztulásával a jóllét csökkenése, bora helyett sör és pálinka, s mindennapi vidám szórakozás helyett a számító fáradozás, úgy látszik, lassanként át fogja alakítani a népnek jellemét és gondolkozását. A néprajzi viszonyok meglehetősen egyszerűek, a mennyiben a külön- böző ajkú népesség nem összekeveredve, hanem egymástól külön s mindegyik ajkú egy tömegben lakik. A lakosság száma kerek összegben 405 ezerre tehető. Ebből 300 ezer magyar, 100.000 szláv s a Stájerral szomszédos nyugati határokon mintegy 5—6 ezer német ajkú. A szláv is két árnyalat. A Dráva és Mura között, az úgy nevezett Muraközben mondhatni, tisztán horvát, s itt csak a városokban s a falvaknak csak egyházi és világi elöljárói beszélnek magyarúl. A horvát kerek számban 80.000. A Murától éjszakra Bellatincz ésTurnisa körűi mintegy 20.000 vend lakik, a kiknek neve a régi okiratokban vend, vind, vandal szavakkal is jeleztetik. Mind a horvát, mind a vend békés, nyugalmas jóllétnek örvendő nép, földjének termékenysége eléggé fedezi minden szükségletét. Régi nemesség nem lakik és nem lakott köztük, úgy nevezett úri osztályt saját kebelükben nem ismernek. Ilyen nincs is. Muraköz ősidők óta Zalamegyéhez tartozott. Az 1848—49-iki mozgalmak után Varasdmegyéhez s ekként Horvát-Szlavonországhoz kapcsol- tatott, azonban 186l-ben az alkotmányos életnek már első újabb kísérlete idején nyomban visszakebeleztetett Zalamegyébe. A magyarságnak van itt egy sajátságos faji árnyalata. A vidéket, melyen ez lakik, meghatározhatatlan ős idők óta Göcsejnek hívják. Göcsej határai éjszakról a Zala folyó Lövőtől Egerszegig; keletről a Váliczka csatorna Egerszegtől Bánok-Szent-Györgyig; délről a Váliczka patak Bánok-Szent- Györgytől Iklódig s nyugatról a Kerka folyó Ramocsáig s ettől kezdve Vasmegye széle Lövőig. Hosszúkás négyszög majdnem egyenes határokkal. Térfogata mintegy 700 • kilométer s vagy 90 falu és 30—40 népes puszta van rajta. Természetesen kis faluk és kis puszták. A beszéd módja, némely szóhangok nyújtott ejtése, nemkülönben régies, irodalmilag szokatlan alakú és ragozású szavai erősen rhegkülönböztetik a göcseji embert a sümegi, kanizsai, vagy Balaton-parti egyéb magyartól. Eltérő szavai, ötletei, példa- beszédei s hangejtési sajátosságai többszörösen összegyűjtvék. Mi csak két