Seite - 222 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

222 hogy Csobáncz várát bevegye. Kreuz tábornok vezette az ostromot mintegy 1.500 emberrel. A várban 30 hajdú és 30 vidékbeli elszánt fegyveres nemes volt; szerkészlete két taraczkból, egy ötcsövű seregbontóból s két mázsa lőporból állott. Domokos Ferencz kapitány épen ekkor nem itt volt, hanem Vár-Palotán, de alkapitánya Száz Márton s hadnagya és tiszttartója Dóczy Péter készek voltak elszántan megvédni a várat vagy elhullani védelmében. Kreuz tábornok a várkaput petárdával betörette, de a kapu alatt rettenetes kézi harcz fejlődött ki, s végre az ostromlók tábornokuk és tisztjeik eleste után megrémülve s a védők csekély számát nem is sejtve, visszavonúltak s visszavonúlásra a Gyula-Keszi felé vezető rendes, de fölötte meredek útat választották. Majdnem hihetetlen, de illetékes források bizonyítják, hogy az ostromló sereg egy tábornokot, 52 tisztet s mintegy 340 közkatonát veszített. Gróf Bercsényi Miklós, a fejedelem hadainak főgenerálisa, elismerő okiratot állított ki Száz Márton és Dóczy Péter részére s a vár alatt lévő fehérmalmot s a zirczi „tarka barátoknak" badacsonyi szőlejét adományozta nekik a fejedelem nevében. Ez volt a vár utolsó harcza. A szatmári béke után falai leromboltattak, s omladékai komor emlékei a kihalt nagy családnak és a rég elmúlt századoknak. De a természet kegyelméből a Gyulaffyak hölgyeinek is megmaradt egy gyöngéd emlékük. A vár előtti fensíkon volt virágos kertjük. A kert elvadúlt, elpusztúlt; som, fekete ihar, szömörcze, kecskerágó és vadrózsa verte föl s alakítá át irtatlan bozóttá. De a cserjék töve tele van zsályával, liliommal, orgonavirággal s egyes szirmú fehér szegfűvel. A köznép azt hiszi, vadon nőttek, pedig még a Gyulaffyak hölgyeinek virágai ! Csobáncz, Haláp és Szent-György-hegy közt középen a hasonló nevű folyóvíz mellett fekszik Tapolcza egy sík közepén; kis mezőváros, járási székhely s a veszprémi püspöki uradalmak balatonmelléki részeinek köz- pontja. Ranolder János 1850-től 1875-ig veszprémi püspök itt is alapított egy apáczák által vezetett magyar leánynöveldét, miként Veszprémben, Pápán, Pécsett, Keszthelyen és Budapesten. A Lesencze völgyet a Lesencze patak képezi, mely az uzsai erdős puszták fölött ered s az istvándi, tomaji, németfalui és edericsi hegyláncz alján a szigligeti öbölbe szakad. De a Lesencze-völgy egygyé olvad a Viszló, Séd, Tapolcza és Eger patakok völgyével. A Viszló fönt az ó-dörögdi pusztán ered s a Lesenczéhez leérve, ezzel párhuzamosan szakad a szigligeti öbölbe. A Séd a Haláp nyugati oldalán ered, Tapolczán a városon alól a Tapolcza bő vizébe szakad, az így bővült Tapolcza folyó a Szent-György-hegy nyugati