Seite - 234 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

234 Zala-Apáti közel szomszédságában éjszakra fekszik Szeyitgyörgyvár alacsony, erdős hegység lábánál. Kis várát a zalavölgyi út védelmére az 1567-iki országgyűlés megerősíteni rendelte. A legutóbbi időkig a Széchenyi grófok birtoka volt. Szentgyörgyváron felül 6 kilométernyire CsdnynH kezdődik a Zala vizének rendes csatornázása s tart innen mintegy 21 kilométer hosszan Hidvégig. Völgye helyenként a csatorna partjain is őserdőnek látszó éger- fákkal van benőve, melyek alacsony vízállás mellett bozontos gyökereikkel a talaj fölszíne fölött állanak. Fönt a közép Zala völgyén fekszik Szent- Gr ót, Türjétől délre, a csáfordi magaslat lábánál, gazdag kaszálók és szántóföldek s egykor virágzó erdők és szőlők környékén. Két összeépített községből áll. A felsőnek neve Zala- Szent-Grót, az alsóé, majd két kilométer hosszan építve a folyó mellé, Szent-Grót-Polgárváros. Mind a külön építkezésnek, mind a kettős névnek a messze múltba nyúló történelmi háttere van. Az utolsó Árpád-házi király, III. Endre alatt Tamás fiának Fülöp grófnak tulajdona a Szent-Gerárd nevű vár és Szent-Gerolt nevű falu, az ezekhez harmadfél kilométernyire fekvő Udvarnok faluval. A mai megkülönböztetés tehát 600 évvel ez előtt már fennállott. Később mind a Szent-Gerárd, mind a Szent-Ghyrolt név a nép nyelvén Szent-Gróttá változott át. A XVI. században a Hagymássy-család tűnik föl itt, előneve Szent-Ghyrolti. 1510-ben már bírja Szent-Grótot. A szent-gróti vár fontossá a mohácsi vész s főleg Kanizsa eleste után lett. Védenie kellett a Zala völgyét. Az 1556-iki országgyűlés Zalamegye összes nemeseit, kik a Zalán innen laknak s váruk nincs, ide rendeli erődítési közmunkára. Er-enye Szent-Gróttól keletre fekvő puszta Ó-Hid mellett. Az Enyeri Herczeg testvérek, itt 1339-ben Szent Pál remetéi számára zárdát alapítanak. A zárda rég elpusztúlt, Erenye ma magánosok birtoka. Éjszakra innen nem messze érjük Tűrje városát. Belső- és Külső-Tűrje név alatt összeépített kettős község, prémontrei prépostságáról nevezetes. A sümeg-egerszegi útban s az egerszegi vasút mellett a középső Zalának egy széles völgyén termékeny oldalon fekszik, s eredete a XIII. századig ér föl. A szent-ghyroltiak egyik őse, Dénes bán és sia von herczeg alapítá IV. Béla idejében e prépostságot, mely a XIII. század közepe óta hiteles helyi hatósággal is bírt. Később a csornai prépostság alá helyeztetett s úgy szólván, annak fiókját képezte. A mohácsi vész után sokat szenvedett s a