Seite - 251 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

Vend lakóház. A zala- és vasmegyei vendek. A vendek (helyesebben szlovének), kiket a szomszéd magyarok bömhéczzknek, tótoknak — magát a vendek lakta területet Tótságiiák — a murakőzi horvátok bochnyeczzknek neveznek, Vasmegye délnyugati és Zalamegye nyugati szögletében laknak. Vasmegyében a vendség területének határa nagyjában megegyez a muraszombati járás határával. Ejszakkeleten az Örséggel határos. Az Őrség — úgy tartják — Kerczáig terjed; Kerczán túl, délre „elfogy a magyar imádság", kezdődik a tótság. Az említett területet a VI. század végén az Itáliába költözött longobárdok után az avarokkal nyugati Pannoniába települt szlovének (windek) lepték el. Ezeknek utódai a zala- és vasmegyei vendek (a vasmegyei hegyvidéken a goricanci-k, síkján a dolinci-k, Zalamegye síkján a revenci-V). Nyelvük legjobban a stájer szlovének nyelvéhez hasonlít, legtisztábban a nyugati magyar-stájer határ mentén hallható. Keleti s délkeleti vidékein a magya- rokkal való érintkezés nemcsak a kiejtésen, hanem a szókincsen is észrevehető. 32*