Seite - 261 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

261 vallásos hang. Világi dalaik kevés volta, de meg jámbor ájtatoskodásra való hajlandóságuk az oka, hogy egyházi énekeiket nagyon szeretik énekelni. « Éneklik a mezőn, kender- és lentörésnél, a faluvégre épített kenderszárító kemenczék körűi korán reggel és késő este az asszonyok s leányok, a gőzgép zakatolása közben mindkét nem, sőt a korcsmában is nem egyszer. Ha vásárról barmot hajt haza az idősebb vend ember, levett kalappal, énekelve halad jószága után. A vasmegyei lutheránus vend (goricanec), kit földjének szegénysége rákényszerít, hogy nyáron Somogyba, Zalába vagy Szlavóniába szerződjék aratónak, pihenő vasárnapokon a zsoltárok hangján buzdul föl. A szomszéd Stájerország szlovén lakóitól, kikkel gyakran érintkezik, sok ének kerül közibök. Sok énekes van különösen a Heiligen Kreuz és Sankt Georgen közt elterülő vidéken. Vendjeink, mint buzgó búcsújárók, tőlük sok éneket hoznak, melyeket csakhamar átalakítanak. A magyarországi nemzetiségek közül ritka ismeri úgy a magyar nép- dalokat, mint a vend. Az arató goriéanec a magyar vidékekről, a zalai vend, kinek szőlője mesgyés a magyaréval, hamar eltanúlja attól a nótát vagy versével együtt, vagy maga költ a dallamhoz szöveget. A zenén kivűl a táncz az, a miért rendkívül lelkesül a vend. Ha jól akar mulatni, tánczol, még pedig ügyesen. Legkedveltebb tánczuk a stájer dreher (keringő) és egy sajátságos polkából formált másik táncz, mely abból áll, hogy a polka egyes dallamai után lejtve, közbe-közbe magukat jobbra-balra illegetve, helyben néhányszor tipegnek s aztán polkáznak tovább. Szeretik a csárdást is. Táncz közben pereg a legények ajkán a tánczszó, s a vend dalok nótafarka : drajlilirajlamdrajlamloja ! Ha táncz közben párjától el akar válni a tánczos, előbb más tánczost keres neki; egyszerűen letenni annyi volna, mint a leányt megszégyeníteni. A vend rendkívüli szorgalmas, s a foglalkozások egész seregét űzi. Legősibb és legelterjedtebb a földmívelés. Számító, ügyes, fáradhatatlan földmívelő. Kevés a földjük, mégis a gőzcséplőt s a gazdasági gépek egész seregét szerzi be, meggyőződvén azok jóságáról, alkalmas voltáról. Marha- állományuk szép, gyönyörű lovaik keresettek. Rétért, szénáért két-három napi járóföldre is elmennek. Asszonyaik ügyes kertészek. Kerti magvakat, hagymát termesztenek, a mivel aztán horvátországi, stájerországi vásárokra is ellátogatnak. A városok környékén lakók tejjel, vajjal és kenyérrel űznek kereskedést. A kereskedelemre általában nagy a vendek hajlandósága. Sok