Seite - 262 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

262 közöttük a marhakereskedő, tyúkász; hátukra kötött gyűjtőketreczükkel messze földet bejárnak. Iparra kevesebben szánják magukat, de azok ott is kiválnak ügyes- ségük és szorgalmuk által. A Mura mentén halászkodnak, vagy kompos révészek. A lutheránus vend hegylakók, kiknek szegény földjük nem terem eleget, egy-egy közűlök való gazdagabb vend vezetése mellett sokszor hónapokra üresen hagyják falvaikat és Zalamegyébe, Vasba, Somogyba vagy épen Szlavóniába mennek aratni, ószszel a zalai és vasmegyei utakon egész karavánok vonulnak haza felé leszáradva, leperzselve, kérges tenyérrel, de puha kedélylyel, dalolva, tréfálva. Erős munkája mellett kevéssel beéri a vend. Élelmük a lehető leg- egyszerűbb s egy csöppet sem változatos. Kukoricza, burgonya, köles- és hajdinakása, tej a fő eledelök. A szegény hegyvidéken, de még a vagyo- nosabb síkon is a kukoricza tusáját (kocenya) összetörik s belekeverik a kenyérbe. Sajátságos tésztaféle ételük a gibanica és a krapca. Mint földmívelő, kereskedő s iparos egyaránt tanulni szerető a vend ember. Iskoláira szívesen költ, gyermekeit örömest, s rendesen járatja iskolába. Tanítóját tiszteli, becsüli. Ha tovább tanúi a vend fiú, legtöbbször a papi vagy tanítói pályára lép. Általában véve derék, szorgalmas, hazafias nép az a körülbelül hetvenezer vend, mely Vas és Zala megyékben mint a régi Pannónia szlovén lakosságának maradéka él. Vend leányok.