Seite - 263 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

Munkára menő aratók. A Mecsek környéke. Annak az arany almának, melyet a magyar király tart kezében, egyik legszebbik gerézdje. Három vármegye, de a melyet Magyarország három nagy vize, a Duna, Dráva és Balaton egy háromszögbe egy egységes tarto- mánynyá foglal, s melynek a természeti határok által megszabott egységét földje, népe, nyelve, története még szilárdabbá tették. A nagy Alföldtől a Duna választja el, s a ki átlépi e folyót, azonnal tapasztalja a nagy különbséget, sőt ellentétet, mely van az Alföld és a régi Pannónia, közelebbről a régi Pannónia ezen része között. A határtalan síkság elnyugszik a Dunánál; a túlsó partok hoszszában vonúló halmokon, és a halmok lábainál szőlős lejtők, erdős ormok, kőből, téglából épült városkák hegy- oldalban magasló tornyaikkal; kövezett, sokszor kegyetlenül kövezett útczájú városok tekintgetnek át a szemközti part széles rónáira, terjedt községeire. A mily egyhangú oda át minden, olyan változatos emitt; még a nép is. Amott szűkszavú, komoly, rátartó : emitt előzékeny, nyájas, beszédes. Amott kevés eltéréssel barnát, sötétet kedvelő, egyforma szabású népviselet : emitt vidékenként, fajonként változó, színekben úszó, alakzataiban művészien leleményes. Amott mindig rövid a nap : emitt a legszorgosabb munkaidőben is kész szívvel szóba állnak veled. Amott lepedőbe kötött nehéz butyrát a hátán czipeli az asszony, de csak a szegénye : emitt szegény és jómódú