Seite - 268 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

268 versent futnak a tőlök kis távolságban és mindenütt egyenközűleg szálló Sárvízzel, míg végre a folyócskák a tuloknevelő Agárdnál háromegy folyóvá nevekedve, de ki is fáradva, lomhán siklanak Szegzárd alatt a tolnai haldokló Duna-ágba. De még ezúttal is meghasonlanak az egygyé vált habok; egy részük külön válik, s régi vetetlen ágyába elfeküdve, száz kanyargással tovább bujdosik, míg pártos fejével a bátai Dunába végkép elmerül. Mikor a Duna feldagad, felnyomja a vizeket, hogy Simontornyánál is megérzik. Ez a szeszélyes vízbokor vezeti a vasutakat is; egyik ágán Dombóvár felé, másikon Szegzárd felé. Vízbokornak mondható, mert a Kapós, Koppány, Sió és Sárvíz ágaiból alakúit. Ma már folyócskák, — tulajdonképen pedig az említett hegység tövében jobbról-balról elterült terjedelmes ingoványok vizeit levezető csator- nák, melyek a most folyó század elején jöttek létre, és pedig részben, mint kiújításai annak a vízi-műnek, melyet a III. század végén, Diocletianus uralkodása alatt, ennek hadvezére, később veje és utóda, Galerius, a mai Sió-Sárvíz mederben ásatott, s ez által a Balatont a bátai Dunával össze- kötvén, a csatorna által szegdelt alsó Pannoniát, felesége nevéről új néven — Pannónia Valeriana — nevezte el. A három csatorna,— Kapós, Sió-Sárvíz- vagy Nádor-csatorna, — a három megyének, Fehérnek, Somogynak és Tolnának, közel 100.000 holdnyi posványságát tette gazdag termő földdé. Más tekintetben is érdekes e folyócska. Ez adja kezünkbe az osztó mértéket, melylyel a megyét könnyebb áttekintés kedvéért három hasábra tagoljuk : keleti, közép és nyugati részre. E három tagozat között legkiválóbb és legnagyobb a Dunára dűlő keleti rész, mely Simontornyától és Duna-Földvártól le Bátáig hoszszában terűi el a Duna és Sió-Sárvíz csatornák között. E területnek éjszaki része völgyekkel keresztezett és ki a Dunáig egyre magasodó síkság; a Dunáról nézve magas, meredek part-alakzat, mely a tövében ásott barlanglakásokkal egy darabig szorosan a Duna szélén délnek haladva, alább egy nagy kanyarúlattal Bölcske és Madocsa termékeny lapályát körűi ölelve, Paksnál ismét a Dunára szökken ki szép szőlőkkel és gyümölcsösökkel díszlő omlatag dombjaival. Azontúl homokos a vidék a Sárvíz tolnai torkolatáig, innen kezdve Bátáig a Sárvíz régi ágya mellett terűi el a Sárközség termékeny lapálya. Ilyen lévén a föld alakúlása, könnyen következtethető a terület termény- világa, s a rajta élő nép foglalkozása és életmódja is. Gabonaneműek a