Seite - 269 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

269 síkokon, szőlő- és gyümölcstermesztés a hegyeken, zöldség a Duna-menti lapályokon, és dohány, még pedig híres dohány a homokokon, Nagy-Dorog, Fadd, Bikács, Tolna, Kajdacs homokjain. Fent a Duna-menti lősz-hegyek bőven termik a könnyebb fajta bort, alább pedig a baranyai Mecsekből átszakadt szegzárdi erős agyag hegyláncz, míg semmivé nem tette a filloxera, és a mit a filloxera meghagyott, el nem pusztítja a gyakori jégeső, ontotta a nagyhírű báttaszéki és decsi fehéret, és a még híresebb szegzárdi sötét verest. Erdősége kevés; a mi van is, a Duna alsó folyásának sárközségi kanyarulatai között helylyel-közzel még sötétedő tölgyek csoportozataiból, és nagyobb részben a maguktól felvergődő puhafa erdőkből áll, ezek között is uralkodó faj a nialáti fa, ez a kevés haszonra való fűz faj, mely mindenütt ott leskelődik a partokon, s a mint a Duna valahol zátonyt vet, rögtön kitűzi a maga zászlaját, s betelepszik mint első foglaló, meg nem tűrvén maga között idegen elemet; — még a madárnak sem enged fészket rakni bozótjaiban. Lovai messze földön híresek, s volt idő, mikor a lókiállítási paraszt-díjakat mind tolnai csikók nyerték el, s e szép állatból ma is nagy a kivitel Fehérvár felé, de kivált a dunai réveken. És nem is mindig a réveken; csakhogy az ilyenekkel ritkán jár „passus", és a kárvallott tulajdonos keresheti jószágát, kit Szabadkán, kit Ki kin dán. Még nagyobb híre van a bonyhádi tehénnek,