Seite - 272 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

272 professoraival és deákjaival együtt Kecskemétre. Az elszéledt magyarság városát, hosszas pusztulása után németek szállták meg : serény iparos, szor- galmas földmívelő, ügyes kereskedő, remeklő műtakács, tanúit hajó-ács, bátor hajós és szerencsés halász ; de az Alta Ripát, melyet dunaparti helyzete emelt, maholnap alig láthatni meg eliszapolt Dunája mögött, mely itt ma már alig folydogál, mióta 30 kilométeres nagy kanyarulatát a bogyiszlói átvágás (ottani néven : ásás) 7 kilométernyire rövidítette. Megrövidült ezzel a szerencsés halászok érdeke is; a sekélyesedő, s néhol már át is lábolható tolnai Duna-medret egyre ritkábban keresik fel a mélységek nemes vadjai, a hatalmas vizák; ezekkel együtt ritkulnak a partok hoszszában sátorozó halásztanyák és a körülöttük száradó rengeteg öreg hálók is. De megrövidült az élelmes hajósok keresete is. Egy időben Tolna volt a hajóácsok egyik leghíresebb telepe, és a hajóvontatási üzletek fő piacza a magyarországi közép Dunán. A két part gabona termékeit, fa-gyártmányait Eszéktől Buda- pestig uralkodó versenyben tolnaiak szállították lóvontató hajóikon, sokszor átcsapva egyik partról a másikra, és jó keresetet osztva a parti falvak lakóinak, kik elhasznált lovaik végső erejét ekként értékesíthették, ezen őskorból fenmaradt útján a vízi teherszállításnak, melyet a főváros — egy- kori végczélja az aldunai lóvontató hajóknak, — már nem ismer; odalent is enyészőben van, útját is rövidebbre — egyik parti várostól a másikig — szabja, és a csavargőzösök elől a csatornákra szorúl ki, mikor ezeknek vizét az áradó Duna felnyomja. Tolnán alúl a Duna hét nagy, de már szintén átvágások alatt álló kanyarúlatában erdős zátonyokkal szegélyezett parti lapályon már alig látni falvakat s tornyokat, míg hajónk oda nem kanya- rodik a hegyoldalban függő Báta alá, melynek régi apátsága eszünkbe juttatja a Hunyadiakat; magát Hunyadi Jánost és nejét Szilágyi Erzsébetet; Mátyás királyt, és fiát, Korvin Jánost, kik öröklő kegyelettel tisztelték Krisztusnak csudatevő szent vérét, mely a bátai monostor őrzött kincse volt. Itt gyónt és áldozott utoljára II. Lajos királyunk, siralmas halála előtt két héttel, Nagy Boldogasszony napján. Beljebb hatolva a megyébe, a filloxera miatt kietlenné vált szép hegyek alatt találjuk a megye székhelyét és legszebb városát, Szegzárdot, a római Alisca-t, emlékét a bölcs, de rövid életű I. Béla királyunknak, az apátsággal együtt, melyet ő alapított, és nyugvóhelyűi nyert, s kinek nevéről nevez- tetett, Turóczy szerint, maga a város is. A jó király ugyanis szeg (barna) és szár (kopasz) ember volt. Innét Szeg-szár-d. Sok baj van e helynév leírásával.