Seite - 278 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (1), Band 16/1

278 Báttáig a Duna jobb és bal oldalán, emitt a szegzárdi hegyek, amott a pestmegyei homokdombok által határoltatva elterül, s a melyet a nép az egykori édes tenger medenczéjének tart. Nevét ez a lapály a föntebb már említett Sárvíztől vette ugyan, de megjegyzésre méltó, hogy e név kiterjed a pestmegyei oldal néhány községére is, a hol pedig semmiféle Sárvíz nincs; így az elnevezés a faji összetartozandóságnál fogva származhatott át rájuk; mely összetartozandóságukat világosan mutatja viseletük, szokásaik, szó- járásuk, sőt vallásuk azonossága is. Mindamellett is az igazi Sárköz és igazi sárközi nép csak a tolnamegyei. Ebből is csak az az öt alsó község Szegzárdtól délkeletre, melynek szép s egészséges népét, férfit és nőt hetenként kétszer feles számmal láthatni a szegzárdi heti vásáron. A férfiak fehér szűre, a nők kurta szoknyás viselete, faji szépsége, mézes beszéde baranyai rokonságra vall egyéb erkölcscikkel együtt. Tanúit, iskolázott, olvasni szerető, hazai történetben, vallási kérdések- ben jártas, énekes, dalos, kényes, tánczos, könnyen élő nép, kinek a munkát és vagyont a hegy és a víz, a rétek és a mezők olcsón és bőven szolgáltatják; a nők kitűnő és fáradhatatlan szövő-fonók ; kár, hogy eredetileg gyönyörű népviseletüket ízléstelen szélessé torzították. A fiatalság, ha ki akar öltöz- ködni, egész szekrény patyolatot és selymet szed magára, s fejére a régibb egyszerűen szép díszes párta helyett egész kosár virágot illeszt; így bizony csak távolról nézve szép, mikor százával összefogózva, dalszóra körben lejt a pázsiton, a játszón. A magyar nép a piros orczát tartja szépnek, és nagy messze földön nem találni annyi szép piros e?nbert és annyi szép piros fehércselédet, mint a Sárközségben. Fajtól van-e, víztől van-e, bortól van-e, fehér kenyértől van-e, ki tudná megmondani ? Vagy mind a négy tényezőtől, pótolv.a még azzal is, a mit a már egy ízben említett Pater Ubaldus észlelt : „Condimentum ciborum est una rubra bestia, quam bobriga vocant, sed mordet, sicut jabolusu. „Étkeik fűszere valami vörös fenevad, a mit bobrigának (paprika) hívnak, de csíp mint az ördög!" A rubra bestia még van bőven, víz, kenyér is akad, de a bort nem ontják már hozzá a hegyek. És a faj terméketlen e termékeny földön. Népesebb falvaik Őcsény, melyet a diphtongizáló szójárás Eőcsénynek mond, és Decs, szép régi román alkatú templomával, mely a homlokán levő felirat szerint a kurucz dúlás (Dózsa-lázadás) után 1517-ben újíttatott meg; határában egy várhely, melynek Ete-vár a neve; egyetlen emléke Ete vezérnek, kinek Árpád ezt a földet adományozta. Alább Pilis és Nyék, végre a megye legalján a már említett Báta. A Sárközség szélén,