Seite - 294 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

294 szolgáltatták, s egyébként is egyszerűen élt; a főbb urak Bécsben, sőt Bécsen is túl laktak. A parasztság az egy szűrön és kalapon kivűl maga készítette minden ruháját ; és az iparos osztály, a rangosabb szűrszabón és kalaposon kivűl, egyéb munka híján szőlőt és kukoriczát kapált. Templom és népiskola azonban van-minden faluban; a paraszt gyermek kijárja a hat iskolát. De a jó Losonczinak ez nem tudomány. Nála a tudo- mány Cornelius Nepossal kezdődik. Tehát Somogy a század elején csak hírből és egy barátságtalan pár- versből volt ismeretes. Kinek jutott volna eszébe tapasztalás végett keresztül utazni egy várostalan vármegyét, melynek minden érdekessége Szigetvárnál t kezdődött és végződött is? Es a ki végig bolyongta is, balitélettel gazdagon lépte át, s még gazdagabban hagyta el határait; mintegy kötelességének tartotta tapasztalatait minél érdekesebb nagyításokkal megtoldva terjeszteni, és beszélni a szokatlan népviseletről, a szokatlan tájbeszédről és a szokatlan erdőségekről. Mert erdő erdőre borúit mindenfelé; árnyékos bükkösök, sötét tölgyesek, félelmes nyíresek mindenütt. Ilyen a vidék lent a Drávára dőlve a folyam hoszszában Zákánytól Szigetvárig, keleten az egész Zselicz, és még föntebb Csoknya, Mesztegnye s Karád felé, föl a Balatonig. Királyi nyájak, magyarán szólva disznócsordák birodalmai voltak ezek az erdők a Bélák korában. Udvarhely Drávára dűlő erdőségeiben, Berzencze alatt tanyáztak a királyi kanászok ; sőt a falu nevéből Ítélve maguk a Bélák is gyakran fölvonatták itt sátraikat; legalább III. Bélának egyik oklevele 1193-ból ezt bizonyítja. Királyi családi birtok, Terra subulcorum regiorum. Királyi kanászok, kik a futó IV. Bélának Segesdtől Dalmatiáig kíséretül is szolgáltak. Valóban ez az erdőség egészen királyi kanászoknak való hely volt ; és utódaik, noha keveset tudtak az ősi hagyományokból, meglehetősen királyi kanászok módjára éltek, maguk alkotta szabadalmaikkal az agarévi, szentai, zsitvai és atádi erdőkben. A folytonos semmit- vagy igen keveset-tevésben unatkozó erő birkó- zásban, baltavetésben, famászásban, bujkálásban, csínytervezésben, erőszak- ban és ha néha városba, vásárba, búcsúra került, véres verekedésben edzette magát, s igen gyakran Kaposvárott vagy a tapsonyi vasak közt senyvedt el, vagy a törvényfán szakadt meg. Széles fekete szalaggal beszegett súlyos vargánya-kalapjával, czifrára kihányt rövid veszprémi szűrével, háta köze-