Seite - 298 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

29§ birodalmába. Első foglalók között állottak a Széchenyi grófok homoktalajos uradalmainak juhászai, legalább ezekről szól legelsőben a dal, a legrégibb és legkedveltebb néprománczok egyike : Elszegődtem Tarnóczára juhásznak . . . De a somogyi erdők, a különféle fák ős példányainak ez az egymásba ölelkező véghetetlensége, oly sötétek és gyilkos tekintetűek a félelmes szívű vándornak, egyszersmind boldog tanyái is millió és millió madárnak, ezer és ezer félénk erdei vadnak, és kedves kiránduló helyei a közeli falvak kis társaságainak, kik tavasztól késő őszig itt jönnek össze közös találkozóra, egész naphosszat tartó szórakozásra. Ezen magas szálú erdők mellett egy másik erdő, a csipke és mogyoró bokrok erdeje, és a mogyoró erdő alatt egy harmadik, még alázatosabb, még kedvesebb, a szamócza erdő kápráztatja a szemet, csábítja, csalogatja a fiatalságot. Kora tavaszszal a nyírfa fehér bordáiból patakzik az édes ital, de sőt még az ághegyeken is permetez; ősz felé a páfrán ingatja virágtalan fejét, a gombák százféle kalappal köszöntik a cserkészőt, és piroslik a som, ez az anyajegy a szép vármegye arczán. Hol itt az emberevő kanász, vagy akár maga az irtóztató Sobri, a ki valamikor csakugyan ezekben a mi erdeinkben bujdosott, és a kit sokan színről-színre is láttunk azokon a piros keszkenőkön, a melyeket Kanizsáról szekér számra szállítottak hozzánk? Sem kanász, sem Sobri; de annál jobban őrizkedjünk az erdőkerülőktől, a kik miatt ma már nem lehet ám úgy keresztül-kasul gázolni, gyalogútakat nyitni és hintákat kötni a körűlárkolt, sőt körűi- drótozott erdőkben, mint valaha. Gondos mívelés és őrizet alatt a legtöbbje, és nem Csáki szalmája, mint nem régiben is még. Somogy összes erdőségeit három csoportban szemlélhetni. Tölgyes- cseres kemény-fa erdőség, mely az Iháros-Berénytől Szigetvárig húzott vonaltól lefelé a Drávára fekszik Belső-Somogyban. Ugyancsak tölgyesek a Balatonra dűlő külső-somogyi szétszórtan álló hegyi erdőségek Kaposvártól tel a Sióig, és ki a tolnai határszéleken ; e két csoport között futja keresztül Közép-Somogyot bükkös és gyertyános lombozataival a Baranyából kiszökellő zseliczi erdőség, mely a nagybajomi homokos síkság által egy nagy darabon megszakasztva, Mesztegnye felé tart, s onnét délnyugatnak fordúlva Iháros- Berénynél a zalai hasonfajú erdőségekkel csatlakozik. Nyíresek, hárs-erdők és egyéb fanemek mindegyik csoportozatban bőven. Minden falura esik itt egy-egy erdő, csak Nagy-Bajomnak nincs, és a Sióra dűlő somogyi Kanaánnak a megye csúcsában, hol Ádánd, Kiliti és