Seite - 299 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

299 I Ságvár feküsznek. Legtöbb erdő van a nyugati részeken, hol a területnek fele erdőség. Legnevezetesebb, egyszersmind legterjedelmesebb erdőtestek itt az iháros-berényi; a berzencze-nagyatádi (Kanizsa-berek), mely Nemes Dédtől a Dráváig majdnem 40 kilométernyi hosszúságban, s néhol 10—15 kilo- méter szélességben terül el, s majorokat, apró falvakat határostól zár magába; fentebb a mesztegnyei és mcirczali erdőségek. Keleti oldalon a lakácsai és biiriisi, fentebb a 14.OOO kataszteri hold liárságyi (Denna) a Zseliczben, és még feljebb az igal-koppányi rengetegek. Régebben ezek az erdőségek egymásba ölelkeztek, lombjaik a falvak végső házait, kertjeit árnyékozták ; ma már teméntelen szőnyegzetük összevissza szaggatva, szabdalva, átlyug- gatva, talajuk szántóföldekké alakítva, csak árnyékaik a réginek. A mi bennük nagyszerű, csodálandó vagy félelmetes volt, nagy részben talajkoczka-, épület- és dongafa alakjában szétvándorolt. Somogy a szertelen erdőpusztítás folytán régi kedves képéből egészen kikelt. Ezt panaszkodja a somogyi ember, míg az idegen megütközve kérdi : Még több is volt, mint a mennyit ma látni ? És ha ez csak árnyéka a réginek, mennyi volt a régi ? Kétségkívül sok szép erdő helyét meglepte az azelőtt ismeretlen gyalog- fenyő; a kiirtott helyeken itt-ott kerekre puffadva a föld: avatatlan ember könnyen kunhalmoknak nézné, holott nem egyebek kilúgozott hamudombok- nál, mert ezeknek az erdőknek egyedüli ipara a hamuzsír s legfeljebb a szénégetés volt. De a hiba helyrehozására kettőzött igyekvéssel lát Somogy. t Akácz és fenyves ültetvények kelnek a régi tölgyek helyén; főleg a Dráva- szél futó homokján díszlik az erdei és fekete fenyő; míg a megmaradt erdők okos és éber gond alatt díszlenek, vagy körűikorlátozva táplálják és őrzik a vadak sok ezreit. Nyúl sehol annyi, mint ezekben az erdőkben ; fáczán már a nyilt mezőkre is sűrűn ki-kiszállong, s a cserkésző csövére hamarább kerül mint a fogoly; a szarvas csordákban jár, őz temérdek; boldogúlt Rudolf trónörökös egyszer négy nap alatt 53 darabot lőtt a Eestetichék berzenczei erdeiben. Ifjabb gróf Széchenyi Imre monográfiája 1890-ről a terítékre esett vadak számát 200.000-re teszi, s ebből a hasznos vadak értékét 134.000 forintra. önként érthető, hogy a pásztorembereknek imént jelzett múltja főként az erdőkben leié magyarázatát és táplálékát; de, ha tovább keres- gélünk, megtaláljuk a további nyomokat a társadalmi rendben és a faji jellegben is. Mintegy négyszáz apró község, major és puszta, mindegyiknek háta mögött a vár, az erdő; hét szolgabíró és nyolez úri szék tartotta fenn 38*