Seite - 299 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2
Bild der Seite - 299 -
Text der Seite - 299 -
299
I
Ságvár feküsznek. Legtöbb erdő van a nyugati részeken, hol a területnek
fele erdőség. Legnevezetesebb, egyszersmind legterjedelmesebb erdőtestek itt
az iháros-berényi; a berzencze-nagyatádi (Kanizsa-berek), mely Nemes Dédtől
a Dráváig majdnem 40 kilométernyi hosszúságban, s néhol 10—15 kilo-
méter szélességben terül el, s majorokat, apró falvakat határostól zár magába;
fentebb a mesztegnyei és mcirczali erdőségek. Keleti oldalon a lakácsai és
biiriisi, fentebb a 14.OOO kataszteri hold liárságyi (Denna) a Zseliczben,
és még feljebb az igal-koppányi rengetegek. Régebben ezek az erdőségek
egymásba ölelkeztek, lombjaik a falvak végső házait, kertjeit árnyékozták ;
ma már teméntelen szőnyegzetük összevissza szaggatva, szabdalva, átlyug-
gatva, talajuk szántóföldekké alakítva, csak árnyékaik a réginek. A mi
bennük nagyszerű, csodálandó vagy félelmetes volt, nagy részben talajkoczka-,
épület- és dongafa alakjában szétvándorolt. Somogy a szertelen erdőpusztítás
folytán régi kedves képéből egészen kikelt. Ezt panaszkodja a somogyi
ember, míg az idegen megütközve kérdi : Még több is volt, mint a mennyit
ma látni ? És ha ez csak árnyéka a réginek, mennyi volt a régi ?
Kétségkívül sok szép erdő helyét meglepte az azelőtt ismeretlen gyalog-
fenyő; a kiirtott helyeken itt-ott kerekre puffadva a föld: avatatlan ember
könnyen kunhalmoknak nézné, holott nem egyebek kilúgozott hamudombok-
nál, mert ezeknek az erdőknek egyedüli ipara a hamuzsír s legfeljebb a
szénégetés volt. De a hiba helyrehozására kettőzött igyekvéssel lát Somogy.
t
Akácz és fenyves ültetvények kelnek a régi tölgyek helyén; főleg a Dráva-
szél futó homokján díszlik az erdei és fekete fenyő; míg a megmaradt
erdők okos és éber gond alatt díszlenek, vagy körűikorlátozva táplálják
és őrzik a vadak sok ezreit. Nyúl sehol annyi, mint ezekben az erdőkben ;
fáczán már a nyilt mezőkre is sűrűn ki-kiszállong, s a cserkésző csövére
hamarább kerül mint a fogoly; a szarvas csordákban jár, őz temérdek;
boldogúlt Rudolf trónörökös egyszer négy nap alatt 53 darabot lőtt a
Eestetichék berzenczei erdeiben. Ifjabb gróf Széchenyi Imre monográfiája
1890-ről a terítékre esett vadak számát 200.000-re teszi, s ebből a hasznos
vadak értékét 134.000 forintra.
önként érthető, hogy a pásztorembereknek imént jelzett múltja
főként az erdőkben leié magyarázatát és táplálékát; de, ha tovább keres-
gélünk, megtaláljuk a további nyomokat a társadalmi rendben és a faji
jellegben is. Mintegy négyszáz apró község, major és puszta, mindegyiknek
háta mögött a vár, az erdő; hét szolgabíró és nyolez úri szék tartotta fenn
38*
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország IV (2), Band 16/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország IV (2)
- Band
- 16/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1896
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 334
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch