Seite - 300 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2
Bild der Seite - 300 -
Text der Seite - 300 -
300
bennök a rendet. Es a faji jelleg, az ősidőkből átszármazott függetlenségi
hajlam, mely a viszontagságos harczi korszakokban makacssággal és furfan-
gossággal fegyverkezett, mely készebb volt erdőre szaladni és bujdosóvá
lenni, mint magát a legkisebb fegyelemnek vagy fenyítéknek alája adni,
s mely megtámadtatása esetén elszánt ellenállásban nyilatkozott, — ez a
faji jelleg.
A nép maga is érezte, hogy nincs mit sokat tartania, s ha érdekét
sértve látta, kivált határvillongások alkalmával, könnyen összetörte korlátjait.
A Kupa vére hamar fölforrott benne, s néha véres ellenállásra ingerelte,
melynek legnevezetesebb kitörése volt az ú. n. velites vagy insurgens lázadás
a század elején, mikor Somogymegye is nagy számú önkéntes segédcsapatot,
nevezetesen egy gyalog zászlóaljat és két lovas századot állított ki és szerelt
föl a francziák ellen. A sereg el is indúlt a zalai határ felé, de a gyalogság
már a második állomáson megtagadta az engedelmességet, mert az a hír
terjedt el, hogy a muszkáknak akarják őket eladni; a kíséretében levő
kevés számú rendes katonaságot szétszórta, s míg a nemesekből álló s már
előbbre haladt lovasság a felső Somogyságban a földnépével egyesülve dúlt
és pusztított, addig a gyalogság visszafordúlva, Nagy-Bajom, Sárd, Csoknya
környékén rabolta a kastélyokat, boltokat és pinczéket. Egyeseket halálra
kerestek s talán kergettek is, gyilkosság is történhetett, de vérengzés,
bosszúállásra mutató öldöklés nem. A lázadás, a dulakodás féktelenségében
jelentkezett; a kirabolt kastélyok urai menekülhettek, vagy maradhattak;
ez a nép csak borra szomjazott, vérre nem. Hasonló dúlások másfelé is
történtek a megyében szórványosan, de mindenütt vérengzés nélkül. Az
egész dulakodás legfeljebb öt napig tartott. Ekkor a zendűlők a megye
atyai felhívására, s vezérlő századosuk, Oroszi Béni ügyeskedése folytán
(a mint és a hol összeszedhette őket, katonai gyakorlatokat tartott s addig
lövöldöztetett velük, míg úgy is csekély municziójuk végkép elfogyott,
s csak a félágú vasvilla — bajonett — maradt kezükben) megadták magukat,
s töredelmesen tértek meg Kaposvárra borzasztóan lakolni. A statarium
válogatás nélkül bánt el a szerencsétlenekkel; kivétel csak a nemes ember
volt, a kinek „egy szeggel fölebb" volt az Ítélete. Maga az említett százados
is, kit sorsa a vezérlő és békéltető szerepre juttatott, várfogságra került.
Ezen szomorú végű csetepaté óta terjedt el Somogy népéről némi-nemű
rosz hír. Hogy ez a nép vad és rakonczátlan volna ! Nem. Ha nem jobb is,
de nem is roszabb testvéreinél; talán szilajabb, de bátrabb is; talán egy-
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország IV (2), Band 16/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország IV (2)
- Band
- 16/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1896
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 334
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch