Seite - 301 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

301 szerűbb, de őszintébb is; talán tartózkodóbb, de hívebb is; talán daczosabb, de feledni tudóbb is; nem oly szálas, mint a jász, vagy a nagykun; nem oly zömök és izmos, mint a kecskeméti, de idegei mint a szíj, hajlékonysága mint a vessző. Ez a faj szolgáltatja Albrecht főherczeg vitézeit a 44-ik gyalogezredben. Mozgása, járása szebb és gyorsabb, mint beszéde, noha beszédében van valami eredetiség, valami sajátos zengzetesség, mely kivált szép ajkakról kellemesen hangzik. Ez a zengzetesség azonban, mely a hangzók Tölgyerdő télen. többféle finom árnyalataiból szövődik, korán sem annyira felötlő, mint a Vácz-, Mátra- vagy Kemenes-vidéki tájszólás. Az ő sibbolethje az s betű, melyet hangzó előtt tisztán ejt ki, de mássalhangzó előtt zs-nek mond, és az ly, melyet egyszerű /-lel helyettesít. Elkézsve értem Kapozsvárra, de azért én is od voltain. Azt gondolták, nem tudok sietni, ha siet'ózs dógom van ? Ilyen formán beszél a somogyi ember, t. i. a valódi somogyi ; mert, noha Somogy a többi magyarsággal való érintkezéstől határszéli helyzete miatt ős időktől fogva meglehetősen el volt zárva, mind a mellett is éjszaki része mind szójárásában, mind népviseletében és szokásaiban veszprémi hatás alatt