Seite - 303 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

303 hozzá, ha vehet. Ha nem vehet, megy a horvát-szlavon megyékbe, hol olcsón jut terjedelmes területhez, telepeket alkot, s nem is vetkezik ki nemzetisé- géből, kivált ha egy kis buzdításra talál. A föld népe szívósan ragaszkodik földjéhez, de nem terjeszkedhetik, mivel sok a kötött és a kötetlen nagy birtok. Az egész megye területének fele szántóföld, 600.000 hold, de ebből csak 40°/0 a parasztbirtok, a többi a közép- és nagybirtokosok tulajdona. ! Es ezek is a legnagyobb részben valódi nagy birtokok. Kisebb, azaz 200—400 holdas gazdaság, a mi a nagy Alföldön egymást éri, itt alig van; a valódi birtok — a minő sok van — a 800 holdnál kezdődik, és megy feljebb az Esterházy, Festetich, Hunyadi, Jankovics, Széchenyi, Zichy, Inkey, Czindery-Wenckheim, stb., és a papi birtokok tíz és tízezreiig. Könnyű elgondolni, hogy a nemesség sorsa még viszontagságosabb volt, mint a népé. A régi nemesi családok vagy kihaltak, vagy örökre kivűl maradtak, úgy hogy csak a Mérey, Véssey és Zichy családok szállottak vissza sok százados fészkeikbe. Egy egészen új úri, részben nagyúri rend szállotta meg a megyét, és pedig akár a nemzeti intézmények ápolása, akár saját vagyonának kezelése tekintetéből nem kisebbségére megyéjének és önnönmagának. A somogyi úri rend jó gazda és gazdag. Magtárai, csűrei telvék, telekkönyve tiszta, legfeljebb újabb szerzeményekre fordított kölcsön terheli. Gazdasága a végletekig menő teljességben van beruházva, s a ki keresztül-kasúl útazza Somogyot, azt sem tudja, melyik oldalra nézzen; minden oldalról egy-egy mintagazdaság majorja integet felé a toronymagas- ságú fasorokkal körűlültetett vetéstáblákon keresztül, melyekből ma-holnap kiszorúl Somogynak ősi terménye, a rozs, hogy helyet adjon a tiszta búzának, az ország legértékesebb árpájának, a kapás veteményeknek, a takarmánynövényeknek, és, a mitől legújabban megcsordúl a somogyi föld, a czukorrépának. Ma-holnap már alig lesz értelme az üdvözlő szónak, melylyel régebben a somogyi Patriotismus hazatérőben köszöntette rég látott hazáját: „Kedves szép országom! csak rozsot termesz, de azért én igen szeretlek". Boldog hazája hát Somogy a föld népének és a föld urainak. Annál mostohább a sorsa a mintegy 10.000 főre menő ú. 11. köznemességnek (bocskoros nemesség), melynek elei fegyverrel védték egykor a hazát, és hűséges őrei voltak a magyar nemzeti hagyományoknak. Ez a faj szűk és egyébként is meddő homokos határai között napról-napra nehezebben küzd az élet gondjaival.