Seite - 305 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

305 alma, a kék szilva, a fekete ropogós és a fehér édes cseresznye, sok édes kincse Somogynak : ki tudná azt elszámlálni és megnevezni mind ? Még vadkörtéje is kellemes ízű, ha megpuhul; és vadalmája, melyből eczetet készít, festeni való. » Es mivel jobbágy és magyar jobbágy volt, mondani is fölösleges, hogy életmódja, foglalkozása a földmívelés, melyben a szokott gabnafajok termesztése mellett a homokos részeken szembetűnő a pohánka (hajdina), Szénahordás. kukoriczája mellett a czirkot is kedveli, mert a ló attól kap fényes fekete szőrt. Kendert bőven termeszt Szigetvár és Darány vidéke. Sok és szép len terem a csökölyi földön és Csökölytől fel Csoknyáig, azon a szép nyilt síkságon, mely az erdős, dombos Belső-Somogynak ritkaságaként Segesd felé terűi, s melynek koronájaként a láthatáron emelkedik a történeti neve- zetességű segesdi kolostor. Itt pihente ki magát a legnagyobbik Béla királyunk hosszú futásából és a Babenbergi Frigyestől vett csalódásából és szégyenéből ; idáig bírta hozni halálos sebét a mohi pusztáról öcscse, Kálmán herczeg is. Itt várt Nápolyból visszatérő fiára is a Nagy Lajos anyja. M. 39