Seite - 307 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

àóf szénát. Patakja csukát, csíkot, rákot bőven rejteget. Az Almás már kiszökik Szigetvár alól, melyet oly sokáig ölelve tartott, de meg nem védhetett, és a tünékeny Ókorral ölelkezve Baranyába bujdosik. Még hűtelenebb a Kapós és a Koppány, kik külön úton szöknek ki a szülei házból, hogy később idegen földön találkozva, együtt vándoroljanak tovább. No, de Somogynak legalább van vize, — mondja a somogyi ember, — nem úgy, mint Tolnának, a ki a lovát sem tudná megitatni, ha idegenből nem kapna vizet. Víz és forrás mindenfelé, dombok tövében, erdők árnyékában; de egyik sem Hippokrene vagy Kastalia. A tudományban még részt keveset vehetsz. A zokszót nem könnyen felejti az ember: mi csuda, ha akaratlanul is visszatérünk rá és védekezünk ellene, a hogy tudunk, rámutatván egyes helyekre, a hol mégis mintha mutatkoznék a szárnyas paripa lába nyoma. Lent Szigetvár körűi három apró faluban, Horhi, Sztára és Kálmáncseh (régebben Kálmánkirály cseht), a protestalitismus három hírneves atyjának nyomait keresi és tiszteli az utókor. Ezek Melius Péter, az első magyar hitvitázó és fűvész, az énekes Sztárai Mihály, és a tudós Kálmáncsehi Sánta Márton; egyúttal ez utóbbinak születéshelyén rövid virágzású főiskolát is nyomoz. Fentebb Nagy-Bajom a költő Virág Benedek bölcsőjét, és egy másik költő, Horváth Ádám, elpusztúlt házának törmelékeit őrzi kegyelettel. Föntebb Sárdon Somssich Lázár, s még feljebb, Niklán, a Berzsenyi újjai alatt pengett a horatiusi lant. Még akkor a költők berkekben énekeltek, megvonúlva kiki a maga fészkében, mint a madarak. Csak Csokonainak nem volt fészke; ő végig trillázta Somogyot, csak úgy a levegőben röpködve mint a pacsirta, vagy helyről helyre vándorolva mint egy elkésett troubadour. Legmaradandóbb műve, „Dorottya", víg éposz, Somogyban játszik, és alakjai közül nem egyet a maga tagjai között ismert föl az akkori somogyi társaság. Ha Csokonai Dorottyáját olvassuk, láthatjuk belőle, hogy nagyon vidám élet folyt a kaposvári báltermekben, és a nemesi kastélyokban is kétségkívül. De ha nem a játékot, hanem a valódi életet keressük, ezt másutt kell keresnünk. Kéthelyen, a gróf Hunyadi József körében; Marczali- ban és Somogyvárott a gróf Széchenyi Ferencz főispán udvarában ; Csurgón a gróf Festetich György zártkörű tudós társaságában, Sár don a Somssich- kastélyban és Nagy-Bajomban a Sárközy István házánál. „Hunyadi József gróf— írja a megyének és egyszersmind országunknak egyik kitűnő vezérférfia Somssich Pál — a külföld mívelt gazdáit kereste 39*