Seite - 323 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

323 vagy itt ül meg lomhán. Az ős természet és a polgárosodás művei, a munka és az ünnep, a jövendőbe nyíló pezsgő élet verőfénye, és a múltból szaka- dozó felhőrongyok, csudálatos harmóniában egyesülnek e szőnyegen. Maradjunk az ormokon, a természetnél; azután szálljunk le a völgybe, a síkra, a jelenbe, s ha kifáradunk, üljünk vissza pihenni azokra a megbarnult kövekre, melyeket múltnak neveznek. Ez a föld a maga 5.170 kilométernyi területén mintegy 320.000 embert táplál, hálásan jutalmazva a hűséges munkát, sokszor még a hűség- telent is. E területet három hegyláncz, megannyi öv, övedzi át, mind a három kelet-nyugati irányban, egyik a másiktól halmos síkságok által elválasztva : a Mecsek, a siklós-villányi és a baranyavári hegység. Van a három hegyláncz között némi hasonlóság, mint az egy anya szülötteiben szokott lenni. Nyugati végéről szemlélve, mindegyik alacsony agyag dom- bokkal kezdődik, kelet felé vonúltában fokozatosan emelkedik, s egy az egész hegyláncz fölött uralkodó szép alakú kúpban végződik, melynek egy-egy rom van a tetején. Déli homloka mindegyiknek termékeny nagy síkságra tekint le, melynek gazdag gabonáját magyarság aratja, mint magyarság szedi az összes déli homlokzatok nemesebb bort adó gerezdjeit is. A három hegység között legterjedtebb, legmagasabb és leggazdagabb a Mecsek, mely Somogy-szélből Szigetvárnál kies dombokon kezdődvén, sziklás gerinczét dülőről-dülőre magasabbra emelve viszi Pécsváradig, s ott a 700 méter magas ZengSben végződik. De a Mecsek csak a déli síkságról nézve hegyláncz; valóságban hegycsoport, mely Baranyának egész éjszaki részét elborítja, s mint bevezetésünkben láttuk, Tolnába és Somogyba is átbocsátja nyúlványait. Völgyeiben rejtekező falvak; a falvak régi magyar lakossága nem rég még a világtól csaknem teljesen elzárva, egy-egy plébánia árnyékában őrizgette s őrzi ma is régi egyszerűségét, hagyományait, erköl- cseit, hitét. — Keresetét, melyet a sárga agyagtalaj borban, gabonában szűken osztogat, fejszéjével, csákányával s gölöncsér-korongjával szaporítja a meg- elégedésig. Csak a sásd-mecseki pompás országút, — mely hegyről hegyre szökkenve, a hegyháti bükkerdők árnyékaiban bujkálva, végre Pécs fölött alászáll a déli lejtőre, — volt rá nézve a világ kapuja, melyen völgyeinek zárt országából néha kitekinthetett. Ma már a Dombóvár felől nyíló vasút gőzkocsijai más útat is vágtak a Hollófészekbe (így nevezik a Mecsek nyugati csoportozatát). Egyik hegyről a másikra két hatalmas hídon repülve, s egy 41*