Seite - 326 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2
Bild der Seite - 326 -
Text der Seite - 326 -
326
tavaszszal nyílik a virág, s késő őszig énekel a rigó. Forrás forrás mellett
buzog itt mindenfelé. Legdelibb, legelevenebb a Balázs-kút, mely gesztenye-
erdő alján emberderék vastagságban önti hűs vizét, s a völgy mélyében
rejtekező Várkonyt, édes méznek, szép gyümölcsnek termő hazáját végig
futva, átszalad a völgyeken, magához csalogatva patak társait, s útjában
száz meg száz szegény molnárnak osztva kenyeret, Pécsváradi víz néven
Villányig lemegy. Ott elhagyja a halmokkal együtt irányát, nevét és
ifjúságát is. Keletnek fordúl, Karasiczává lesz, ásott mederben fut az alsó
baranyai hegyek alatt a szomorú emlékű mezőkön, Kis-Kőszeg felé s a
Dunába merül ott, hol a monda szerint a kiskőszegi vár úrnője, a vöröshajú
9
Mártha, a habokba vetette magát.
A Mecsek ezernyi apró patakja ekként két kapun megy ki : egyik —
a Karasicza — a Dunába, másik — az Okor, Feketevíz — a Drávába. Csak
egyetlen egy van, a mely nem keresi föl a többit, hanem különválva bujkál:
a legkisebb, de legmélyebb víz, mert egykor egy országot nyelt el : Mohács
fölött a Csele. Több patak, legalább említésre méltó, nincs Baranyában.
Említésre méltó inkább az, hogy a másik hegyláncz, a Villány-siklósi,
mely bodonyi agyag dombjaiból kelet felé, épen úgy, mint a Mecsek, foko-
zatosan emelkedve, sziklás gerinczeinek sátorozó sorát 25 kilométernyi futás
után a gyönyörű alakzatú harsányi hegykúppal zárja be; ez a hegyláncz
egy patakot sem szül. Nincs forrása; a mi van, meleg: a harkányi fürdő
kénköves vize, és a siklósi vár tövéből kitörő Tapolcza. Csak a gyűdi kolostor
tövéből buzog gazdagon a tiszta víz, és Gyűd fölött mintegy 400 méter
magasságban a sziklák között ásott csordakút vize, melynek azonban
színéről ítélve, inkább a felhők között, mint a hegy gyomrában kell keresni
forrásait. E hegyek mészkőszikla méhében nem fogan meg a víz, csak
a szőlővessző és a bükkerdők. A szőlővessző Villánytól Viszlóig öntötte
drága fekete borát a sugárnyelő domboldalakon, melyek boldog méhüket
a déli napnak fogamzásra tárják ; a bükkök a hegyhátat borítják és a völgyek
lakóinak három nappal előre erős zúgással megjelentik a készülő esőt.
A hegyláncznak két kiemelkedő pontja van : a Tenkes Gyűd fölött ; tetején
• fensík, csekély televénynyel a szikla alapon ; alig egy ásónyomnyi e televény,
de nem is kell mélyebbre ásnia, a ki vizet akar; egy ásónyomásra már
»
szemébe csillan a víz, t. i. a távoli Dráva ezüst hátú kígyója. (így szoktak
tréfálkozni az oda való emberek). Másik orom a harsányi kúp (ennek is
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország IV (2), Band 16/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország IV (2)
- Band
- 16/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1896
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 334
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch