Seite - 327 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

327 Sár-Somlyó a neve, mint annyi más bortermő hegykúpé a hazában). Ez annál szebb alakú, mennél távolabbról szemlélik. Legszebb mégis keletről és nyugatról, Siklós és Mohács felől nézve. Mészkő-sziklák kopár halmaza, melyek a hegy délnyugati oldalán csalódásig hasonlítanak a friss szántáshoz. t Egyenes, rendes mély barázdák egymás hátára borúivá. Állítólag az ördög szántotta volna valamikor egy leányért, a mikor még ritka volt Baranyában a leány. Szerződött ugyanis egy banyával, hogy éjfélig fölszántja a hegyet egy kakason és egy kecskén, de munkadíja a banya leánya lesz. Mi szüksége volt a banyának a fölszántott hegyre, azt a történet nem hagyta emlékezet- ben ; csak annyi bizonyos, hogy a munka jól előre haladt, s a banya, mikor ezt látta, egyet gondolt és rászedte az ördögöt. Éjfél előtt egy órával bebújt a tyúkólba s elkezdett kukoríkolni, s utána a falu valamennyi kakasa. Az ördög azt gondolta, éjfél van; ijedtében, hogy a fogadást elvesztette, futásnak eredt és végkép elköltözött a vidékről. Ebből is látszik, hogy mese ; mert ki hinné el, hogy az ördög egyébként nem tudná intézni hódításait, csak ilyen nyaktörő munkával, és ekéje elé fogott kecskével és kakassal, a melyeknek nyomai egyébként máig is látszanak a fölszántott sziklákon. Odébb a szántás végénél, a hegy legmeredekebb oldalán egy vízmosásos mélyedésben zumak kígyók delelnek, s háborgatóikat nyomórúdnyi farkaikkal rettenetesen elverik. Ezt állítják lent a kis városban sokan, külön-külön és egyenként, mert két vagy több ember együtt sohasem látott még zumak kígyót. Látni való, hogy a harsányi hegy délről tanúlmányozva egy rejtelmes chimera, egy zumak kígyó lakta és ördög szántotta csuda ; még tüzet is leheli az aljban szőlő venyigéje; de a hegy hátja már komoly valóság; árnyékos, hűvös, gazdag erdő lepi, és ormán egy várrom ül, mely valamikor Konté, a pártosé volt. Szűk váracska lehetett ezen a minden sík nélküli csúcson. Falaiból az éjszaki oldalon egy félkörszerű alapzat látszik még. A vár elpusztúlt, de őrsége megmaradt nemzedékről-nemzedékre : a fal tövében a szépasszonyszőlő (Atropa Belladonna) jártatja éberen gyilkos szemeit, és a vitézek virága (Aconitum napellus), aczél sisakján viola színben játszik a sugár. Bent egy kút omladványa, mely felől Verancsics is említi azt a mesét, hogy a belevetett kacsa napok múlva a Drávában szokott kibukkanni, természetesen ez sem Verancsics idejében, vagy a mienk- ben, hanem akkor, mikor a hegyoldalban az ördög szántogatott. Van végre egy igaz nyom is a sok mese között. Egy mohos sziklára vésve : Comites Casimirus et Gustavus Batthyány. A mennyire e hegytetőről délnek és