Seite - 329 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

patyolatja ragyogó színekben úszik a termetes legényeken s deli leány- seregen, kik nagy részint gyalog seregeinek ide, s csak alkonyat tájban öltözködnek ki a közeli magyar falvakban, hol ekkor minden háznál négy-öt szerb leányka készül a szépségversenyre és ékítgeti magát. Mert az ünnep komoly része, a szent foglalatosságok: mise, ének, éjfélig tartanak; éjfél után a zene, dal, táncz — legény, leány százával összefogódzva — tart, míg a fáklyák világát el nem oltogatja a rózsás újjú hajnal. Bor is, sör is bőven kínálkozik, de az egyébként heves vérű fiatalság megbecsüli magát és egymást, legfölebb az öregebbjén, vagy az élhetetlenebbjén esik meg néminemű emberi dolog. A java vigyáz magára és a rendre, összeszólalkozás soha nem történik. A búcsú a görög-keleti naptár szerint augusztus 2-án, István vértanú napjára viradóra Sztiljanovics István emlékét ünnepli, ki a török elől menekült Magyarországra II. Ulászló idejében, s a királytól állítólag Siklós várát kapta adományban. Nem volt sem szent, sem pap, hanem nagylelkű és bölcs ember, ki mind a tíz újjával cselekedte a jót, s kit itt temettek el, s innen időjártával — úgy mondják — a sisatováczi kolostorba szállítottak. A Villány-siklósi hegylánczczal egy alig észrevehető földgerincz köti össze a harmadik hegylánczocskát a baranyavár-batinai, más néven alsó- baranyai hegységet, mely ez itt nevezett két városka között, minden kiágazások nélkül 15 kilométer hosszúságban nyúlik ki a Dunáig. E hegység kőtélén; legmagasabb csúcsa alig haladja meg a 200 métert; a tetejéig mívelés alatt álló agyagemelkedés; mindenütt árnyékában bujkál a föntebb említett pécsváradi patakoknak egy csatornába szorított vize, a Karasicza. Bármily kicsiny hegység is, mégis vízválasztó, sőt egyúttal népválasztó is. r Éjszaki oldalán szerbek laknak föl Mohácsig, a déli oldalán magyarság le Eszékig, mindkét nemzet kevés számú németséggel vegyítve falunként. A rómaiak Möns Aureusa ez, melyet némelyek a Szerémségben keresnek, mások ellenben, kik a megye nevét is e szóból származtatják, szívesen ruházzák azt ezen hegyekre. A hegy nyugati végén áll Baranyavár, s innen » a megye neve, melyet már Anonymus említ. Árpád ugyanis Ete és Bojta vezéreket küldötte Barona vár elfoglalására. E név eredetét némelyek valami állítólagos, de ki nem mutatható Castrum ì arronii-tó\, mások a Florus szerint itt lakott bren?iusoktó\, ismét mások a Möns Aureus-tó 1 (Aurea- Aurana- Vrana- Varana-Barana) származtatják. A népies szószármaztatás egész Bor-anyjáig megy inkább tréfásan, mint alaposan. Egyébként nem ok M. 42