Seite - 338 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

338 legszebb sétatere és a Scitovszky-tér négyszöge terűi. Fent a várost ölelő hegyek kigyöngyözve villákkal, melyeknek mintha borongás ülne homlokán a szőlőpusztító láthatatlan féreg miatt, de azért a vidám pécsi nép nem lett hűségtelen jó kedve régi tanyáihoz, s fellátogat pihenni és bút felejteni, honnét biztosabban lelát az aljba, a hol reményét és jövendőjét látja zsendülni a virágzó amerikai szőlőtelepben; onnét a sátortáborra repül tekintete, s megemlékezik, hogy nemcsak a katonák szeretik Pécset, hanem a királyok is, kik szívesen bocsátkoznak le e szép helyekre megtekinteni a hadi játékot, mely koronként a sátortábor körűi, a pécsi hadgyakorlatokban ismétlődik. Mindenben, a mit a szem lát, igazolva látszik lenni a régi példabeszéd: „Németnek Bécs, magyarnak Pécs"; és a nagy szultán örökül maradt dicsérete: 5V/òIdi paradicsom^. De. a pécsi ember nem is hágy mindent a természetre; maga is igyekszik környezetét szebbé, életét édesebbé tenni. A tudomány és áhítat csarnokai mellett a művészi érzék elevenen fejlődik társadalmában. A festészet, szobrászat, építészet, a zene, a színház, vala- mennyi megtalálja a maga közönségét, pártfogóit, tényezőit; mutatják a t közterek, a temetők díszes alakzataikkal. Es ezeken kivűl Pécs a rózsák városa volt már kétszáz évvel ezelőtt, és a virágok városa ma is. A pécsi nép szenvedélyesen szereti és tenyészti a virágot. Pécsnek története nagy és nevezetes, azonos a megyéjével; azzal a különbséggel, hogy neki a jóból is több jutott ugyan, de a roszból is. Sopianae volt a neve akkor, mikor fővárosa volt a rómaiak alsó Pannoniájának, központja a római hadi és kereskedési utaknak, s mint ilyen egészen római arczulatú város lehetett. Az egész Európában — úgy mond Haas Mihály — Olaszországon kivűl nincs egyetlen város sem, melyben r annyi és annyiféle római régiség volna található, mint Pécsett. Utczái kövezete, vízvezetéke mind római eredetűek, a mi archeológiai szempontból elég szép ugyan, de a pécsiek nem igen szeretnek vele dicsekedni. Mert szép ugyan a régiség, de csak a múzeumokban. Òsi keresztény műveltségére mutat az a IV. századból való földalatti temetkezési kápolna, mely a székes- egyház déli homlokzata előtt látható, s mely már maga erős bizonyság arra, hogy Szent Istvánnak nem a kereszténységet, hanem mint arra hivatott helyen, itt már magát a püspökséget kellett megalapítania. A királyi oltalom és bő adományozások, a kiváló püspökök tudomány- és művészetkedvelő * buzgósága, a tartós béke, melynek az egész megye örvendhetett az Árpádok és Anjouk korába*!, mind összehatottak e város fejlődésére. Úgy látszik, nem