Seite - 339 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

339 nagyított Bonfin, mikor opulentissima civi/as-nsk (igen gazdag város) nevezte. A királyok örömest látogattak el belé, szívesen mulattak és tanácskoztak a főpapokkal, kiket gyakran választottak tanácsadókúl külügyi megbízatásokra, békeszerzésre és násznagy okúi. A hagyomány szerint itt jártak Szent István és fia, itt teszik Salamon könnyelmű fejére ingatag koronáját. Itt Nagy Lajos kardforgató keze leültet egy olajfát, mely kétszáz esztendeig hányja virágát és gyümölcsét, azután kisárgúl a vérben és tűzben a mohácsi napon. Itt Zsigmond véres kézzel veri földhöz és négyelteti ellenségeit. Itt Mátyás király dicsőséges lelke tiszteli meg a múzsát Pécs költő püspökében; ide vonúl csalódásaival Korvin fános, és itt húzzák le róla jó barátai, a mit az ellenség rajta meghagyott; itt a szegény Ulászló vendégéül száll a gazdag Hampó Zsigmondnak, ki most zsugorgatja kincseit, hogy majdan szórja hazája megmentésére. Moré Filep itt gyűjti deákjait és viszi őket magával temetkezni Mohácsra. Ezzel végződnek a béke századai; azontúl vérrel és korommal írják Pécs történetét. A török megfészkeli magát benne jobban, mint Budában, és védi mind a vérig, mind a végig olyan elszántsággal, mint Budát. Van oka rá, mert, az egykorú levelek szerint, csak kereskedő bolt több volt benne 2.ooo-nél. Azután pusztán hagyja, de ki nem merítheti; a kuruczoknak már húsz év múlva (1704) van mit sarczolniok, pisztolyt, kalpagot, csizmát, köpönyeget négyezrivel; a tiszteknek skárlátot, párducz és farkas kaczagányokat, azonkívül 50.000 forintot; ennyit követelnek Pécsvárosán, s mivel Pécs városa sem ezt, sem önmagát megadni nem fogja, a kuruczok elfoglalják a várost, honnét hat hét múlva Herberstein kiűzi őket; Herbersteinék aztán kiölték és fölégették azt is, a mit a török meghagyott és a kurucz megkímélt; és a kit még ezek sem bírtak kiölni, azt négy év múlva elhordta a pestis. Az ötszáz esztendős béke fejlődését kétszáz éves harczok, égetések törlik el. Pécs nem halt bele. Merses pro/undo, pulchrior evenit (Buktasd a mélybe, megszépülve jő fel); Rómáról mondja Horatius, de Pécsre is illik. Pécs fejlődésében, önként érthetőleg, püspökeinek van legfőbb érdeme, kiknek sorában szentek, kegyesek, tudósok, diplomaták, hadvezérek váltják föl egymást. Történetüket egy nagy hétkötetes munkában Koller pécsi kanonok írta meg; magáét a városét többen, s köztük legkimerítőbben Haas Mihály. — Bonipert, a tudós, első, és Maurus, a szent, második a püspökök sorában; Calanus érsek, Bertalan püspök, Bálint bibornok állam- 43*