Seite - 341 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

341 többnyire maroknyi népűek, de a legtöbbje szép magyar nevű és népű, és régi eredetű, melyek elzárva a világtól sokáig megtartogatták, s némelyek ma is őrizgetik régi emlékeiket. Még Klimó püspök a múlt század közepén számos régi templomot és kápolnát vett számba iratos portaléikkai és falfestményeikkel — Mánfa, Barátúr, Szent Katalin, Szék, Szopok, Jánosi, Egyházbér, Komló, a cseppkő-barlangos Abaliget, s más helyeken — melyek többnyire szent királyaink tiszteletére voltak szentelve. A hegyvidék szélein van néhány kis népességű mezővároska is, egy-egy kastélylyal, Gödre, Somogy-szélben; Szászvár, hallgató várromjával és zajos élénk kőszénbányáival; továbbá Sásd, Mágocs és Rácz-Kozár a tolnai határon. Az éjszaki szelek megtörnek a hegy gerinczein, néha át is törnek, s le-lecsapnak kegyetlen erővel a déli oldalra, mely a hegy lábainál kezdődik, s rombolnak is kivételesen és ritkán. De itt már egészen megváltozik a természet ábrázatja; míg odafent fogait csikorgatja a tél, eminnen már a tavasz teregeti hímes szőnyegeit; ennek a földnek már telei enyhék és rövidek, nyara szellős, ősze hosszú és édes. Egy kis Lombardia. Még bent a Mecsekben, de már délre nyíló völgy torkában a kastélyos Bükkösd és Helesfa ontja jó borát a vasút mentén, mely itt kikanyarodik a mecsekalji síkra és egyszerre megáll, bevárni a barcsi vonatot Szent-L'òriìicznél\ hol régenten állítólag a Johanniták konventje állott, ma Esterházy-birtok a termé- keny tárcsái pusztaszélben; a városka szembetűnőleg emelkedik szerencsés pontján a két összefutó vasútvonalnak, melyek itt egyesülve vonúlnak Pécs felé, mindenütt lábainál a Mecseknek, melynek itt még kopár oldalában, mint fecskefészek az eresz-aljon, vagy mint anyja emlőjén a kisded, függenek messze ki barnálló templomaikkal Boda, Bakonya és Kővágó-Szol lös, s bentebb a várromos Töttös. Lent a síkon szép népű magyar falvak, franczia nevű szentek nevét viselve, Szent-Gál és Szent-Dienes; és a tájéknak népre, népességre, vagyonra, legelső községe Szabadszent király, az egyetlen nemes és pedig régi nemes községe a kevés nemességű Baranyának. Nevét Szent István királyunknak köszöni, nemességét pedig, az érdekes monda szerint Zsigmond királynak, és két ármányos asszonykának, kiknek bátor hűsége a király sorsát jóra vitte. Mikor ugyanis ő Felsége az országrendek által letartóztatva, a Garaiak őrizete alá Siklósra került, ez a két szentkirályi asszony, névszerint Kata és Eva, lopták ki a várból, cserépárúk között alkalmas rejtekhelyet rögtönözve ő Felségének. A király nemességgel és Szabadszentkirály birtokával jutalmazta a két asszonyt, utódaik megszapo-