Seite - 346 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2
Bild der Seite - 346 -
Text der Seite - 346 -
346
halmozva egy kamrában, melyeket hálás meggyógyultak hagytak ott
emlékűi. Ha ezeknek a mankóknak csak fele mond is igazat : akkor valóban
istenáldás ezen a földön ez az alvilágból fölbugyogó kis Flegeton, melynek
fölösleges vize egész patakban fut ki a határból, mint egy kigyó, s még
akkor is megtartja fekete színét, mikor másik patakkal füstölögve szakad
össze egy mederben. Harkány tövében van egy régi falucska, Terehegy;
ennek urát, Teremhegyi Bika Jánost küldötte egykor II. Lajos idejében
Baranyamegye követűi a rákosi országgyűlésre. Itt végződik a hegyaljai
úrias, vagy mint ők nevezik, tarka népviselet; a következő falvak már minden
átmenet nélkül fehérben virágoznak. Az Ormánság, melynek mindenütt a
Dráva-szélben, föl egész Somogyig terülő erdős, ligetes, fekete homokos
talajú szép lapályán mintegy negyven apró faluban fehérben jár a nép,
maga szőtte vászonban hétköznap és finom patyolatban ünnepen. Csak a
kötény piros a fiatalságnál, tarka fehérvirágú kék a középkorúaknál, fehér
az öregeknél és gyászban járóknál. Viseletük bővebben van már rajzolva e
munka I-ső kötetében a „Magyar népviseletiről szóló czikkben. Az Ormánság
egy része — a legtermékenyebb — Bő-köz nevet visel. Falvai, melyek
rendszerint egyetlen útczácskából állanak, kicsinyek, csekély népességűek ;
több van köztük 400 lelken alul, mint felül álló ; ezerig egyik sem számlál.
s
A házak somogyi szokás szerint nagyrészint talpakra, s eredetileg kémény
nélkül építvék, szalma tetőzettel, mely azonban az udvarokat beárnyékozó
gyümölcsfák és a kertek sűrű szilvásai közül alig látszik ki. Az ormánsági
nép a somogyi drávamenti néppel építkezésben, szokásban, vallásban, erkölcs-
ben azonos; szójárásban és viseletben is csak kevéssé különböznek. Egyszerű,
tisztességtudó, tanulékony nép; kevés közötte a rosz, a szóbeli, a gyanús,
a rovott múltú. Nem olyan sok oldalú, nem olyan olvasott és tudós, mint
a siklósvidéki, de a mit tud, jobban tudja, tudniillik zsoltárját és bibliáját.
Olvasni, írni mindenki tud, mindenek fölött pedig énekelni, mert ez a
magyarságnak legdalosabb ága. Bor az egész Ormánságban nem terem,
korcsma gyéren van ; ha van is, legény, leány nem tudja, merre van ; de
t
tudja a faluvégi játszót, a hol járja a labda és a dal. Es noha tagadhatatlan,
hogy igen nagy távolságról is ellátogat a pécsi és siklósi hetivásárokra,
s nem egynek közűlök megvan a föntebb érintett baja is: mindazáltal az
ormánsági népnek még csak egy iskolája van : a szép, fehérre meszelt
templom a falu közepén a villogós bádogzatú toronynyal; tizet, tizenkettőt
is meg lehet egy-egy pontról számlálni, oly sűrűn vannak itt a falvak.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország IV (2), Band 16/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország IV (2)
- Band
- 16/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1896
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 334
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch