Seite - 348 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

3ÍS már most : a pécsi püspök tempÍoma-e, vagy a czüni 3zent eklézsiáé ì Azt feleli rá a czúni kurátor: „A mienk. A pécsi asztalosok nem tudnának ilyen szép nehéz kötött kévéket festeni." A temetők pompája még ide nem jutott el. Míg a hegyaljának sziklás földü temetőiben egyre szaporodnak a sziklába vájt sírok, a kőből rakott sírboltok, és versenyeznek egymással a vaskerítés közé rakott márvány- oszlopok : az Ormánságban kemény faoszlopokba vésett tulipán-koszorúk közül szól egy-két gyöngéd sorban a fájdalom. Igen kedves halottakról a fejfára szegezett kék selyem kendőcske beszél, mely eleinte gyakrabban, később egyre ritkábban újúl meg, végre csak megfakúlt foszlányait lengeti a szél, búsan hirdetve, hogy az az édes élet feledve és a seb hegedve. Csak a menta marad meg a sírokon. Ezek a falucskák általában mind régi helyek a maguk ős lakóikkal, de minden történeti nevezetesség és helyi érdekesség nélkül. Még bent a hegy alatt az első ormánsági község Diás- Visz/ő, és a hegy túlsó oldalán Szava; lakosai, a hagyomány szerint, utódai volnának annak a 25 sátoralja czigánynak, kiket Zsigmond pécsi püspök Ulászló király rendeletére egyház- megyéjébe fogadott, s kik itt hadiszereket készítettek. Bizonyos, hogy e falu lakosai között ma is sok a sötétbarna színű és zenéhez értő ember. Az ormánsági községek között legnépesebbek Kis-Csány, Oszró csinos parktól körűivett szép templomával; ettől jobbra Vaiszló mezővároska, és balra a Somogyból ide szakadt Sélye. A három városka mögött egy nagy terjedelmű erdőség, Draskovics grófok vadas erdeje, — azontúl erdőség mindenfelé, mely összeborúl a somogyi erdőkkel, az erdők között ligetek és a ligetekben rejtőzködő falvak. Kint az Ormánság szélén, már egészen nyilt helyen Kisasszonyfa, Istvánffy történetírónk születéshelye. B ar any av ár-b attuai hegység (Alsó-BaranyaJ. A batinai hegység alak- zatában és fekvésében kisebb kiadása, kőtélén mása a siklósi hegyláncznak. Keleti irányban, minden elágazások nélkül a Dunáig nyúlik s derékon vágja ketté azt a nagy síkságot, mely Szekcsőnél, s mondhatni, Pécsváradnál kezdődve, a Karasicza és Duna folyása között le a Dráváig terűi, melynek iszapos agyagtelevénye a termékeny Baranyának legáldottabb földje. A megye föntebb ismertetett részeinek lakossága általában magyar : ezt a részt ellenben három népfaj lakja. Legnagyobb része németség, mely itt kétszázad óta a Karasicza mentén megtelepedve, a többi fajoktól elzárkózva, csínos falvakat