Seite - 358 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

358 családok birtoka volt, s legtöbb benne a Batthyányaké. A béllyei, dárdai, szentlőrinczi, siklósi, üszögi, bólyi, sellyei uradalmak, megannyi tartomány- grófságok a feudális időkből, 8 —15 mérföldnyi területükkel. E nagy uradalmak termékeny határaiban nem volt súlyos a különben is kevés igényű jobbágyság állapota, és még kevésbbé volt az régebben, a törökjárás előtt, mikor ez a föld épen olyan virágkert volt, mint ma, és határain köröskörül olajágból volt plántálva az eleven sövény. A Mecsek környéke czím alatt összefoglalt három megyén még egyszer végigtekintve, megelevenedik szemeink előtt az egész tartomány népe és története, jelene és múltja. Miként országszerte általában mindenütt, úgy e tartományban is a legtermékenyebb területeket, a folyamok és vizek mentét, a hegyek déli lábainál elterülő síkságot, kizárólag az ós tulajdonos magyar faj lakja. Az erdőt is szeretjük, a szőlőt is szeretjük, de csak úgy, ha búza terem a tövében. Ez a magyarság ős lakója e földnek. Nevekedett ugyan a múlt században betelepült tótságnak ma már egészen megmagyarosodott ivadé- kaival : de valóságban s nagy egészében az első honfoglalók leszármazásának mondható, talán a Bojta és Ete hadából. Legalább egy régi és közös eredetre vall a három megye három nagy vize mentén mintegy 150 községben élő 150.000-nyi kálvinistaság tájbeszédének népviseletének, szokásainak, minden eltérési árnyalatok mellett is felismerhető azonossága. E községek nagyobb része a török harezok idejében is fennállott, szervezett egyházi életet élt itt a hadak útjában is ; és ha a harezok megritkították is, a fogyatkozást kipótolta a Dráván-túli magyarság áttelepülése, mely koránt sem olvadt fel s enyészett el a szláv elemben, nem is a török elől menekült (ide, a török torkába), hanem a faji és vallási összetartozandóság ösztöne által vonzatva szivárgott át. A magyarság után számban legerősebb németség, mely Somogyban széjjel szórva s csak néhány községben lakik, Tolna-Baranyában egy jól össze- függő területet foglalt el azon a szalagszerű vonalon, mely a 36° 10—20' délvonalak között Simontornyától Dárdáig fut le. Takarékos, munkás, szapora és terjeszkedő faj ; földjét jól míveli. A megtermett görög-keleti szerb, és a barátságos sokacz, a magyarnak ez a legjobb komája, kinek minden faluban van egy háza, azaz ismerőse, kivel vendégbarátságban él (a rómaiak hospitimna ez), a török kiűzetése