Seite - 359 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

359 után települt a Duna és Dráva partjaira, nem oly erős és ellentálló faj, mint látszik, s a hol más fajokkal elvegyülve él, fogy vagy beolvad. A Mecsek-környéki három megyének története is, bizonyos szempont- ból, egyetlen a maga nemében. A Kupa lázadása óta öt századon keresztül harcz nem taposta földjét. Békesség országa volt, és a kik mindent vesztettek, Salamon, Vak Béla, itt találták föl békességüket; futó és üldözött királyok menekvést, s a győzelemben kifáradtak üdülést itt találtak. Hű szolgáikat, rokonaikat e földek adományozásaival, ispánságaival jutalmazták. Míg a határszéleket körös-körűi német, cseh és tatár dúlta, s bent lázadó kunok és főurak emelgették fegyvereiket : itt műveltségben és tudományban virágzott és gyümölcsözött a béke, és szaporodott a nép. Bezzeg kijutott azután. A gazdag rónák csataterekké váltak, a völ- gyekben tej és méz helyett patakozni kezdett a vér, és folyt közel kétszáz esztendeig. A török árvíz töltést szakasztott Béllyénél, ott két ágra válva ellepte az országot. — Attól fogva Hac iter est bellis, quoties fortuna lacessit . . . . (Luc.) A hadak útja ez itt, valahányszor a sors irigyünk lesz. A hadak útja. Annak készítették már a rómaiak ; erre vezették az Aquincumtól Sirmiumba irányzott vonalat, melynek Béllye alatt állandó hidat raktak; az egykori hídfő előtt terjedő lapályt ma is hadak útjának, s az egykor tíz öl széles és tíz öl magas hadi útnak ma is látható marad- ványait ördög útjknak nevezi a nép. Ezen régi útnak nem ugyan nyomain, de vonalán építtette Mária Terézia királynő a 4^2 kilométer hosszú s átlag 3 l/2 méter magas műutat 20 méter széles alapon, melynek végén egy a királynő és József császár arczképeivel díszített feliratos emlékoszlop áll. Szulejmán is itt verette hídját, mely azután a török támadások állandó hadmíveleti pontja volt, s melynek fölégetése 1664-ben második Zrinyi Miklósnak legnagyobb haditette volt. Erre az útra indult ki a szerencsétlen II. Lajos nem egészen három- ezeredmagával Budából, miután az inasoknak jól lelkére kötötte a kopóit. „A kopókkal jól bánjatok, hetenként kétszer megmossátok." Ez volt utolsó szava; azután hanyatlott alább-alább Tolnának, Szekcsőnek, Mohácsnak, 1526-ban, augusztus 29-kéig. Útközben, egész az ütközetig baljós jelek mutatkoznak. Fekete paripája már az első napon kidől. Később egy titokzatos idegen kér hozzá bebocsát- tatást, és nem engedi magát elutasíttatni. Végre az udvarnokok engednek,