Seite - 361 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

Vasmegye. \asmegye az ország legnyugatibb szélén szabálytalan háromszög-alakban terűi el. Határai : éjszakról Sopronmegye és Alsó-Ausztria, keletről Veszprém-, dél- ről Zalamegye, nyugatról Stájerország. Kiterjedése 5.035.31 négyszögkilométer és így nagyságra nézve a 19-ik az ország megyéi között. Vasmegye fölszíne legnagyobb részt hegyes, hullámzatos. Hegyei három csoportra oszlanak : egyik a borostyánkői hegycsoport, a Nori Alpesek végső ágazata (a Magyar Alpesek egy csoportja), mely Borostyánkő vidékéről indul ki, a Gyöngyös és Pinka folyók közt terűi el, s Kőszegen az Ó-ház- és Kalvária-hegyekkel végződik. E hegycsoportot azonban a Góborfalva és Vágod közt levő mély nyereg hegy- rajzi és földtani tekintetben két teljesen elütő sajátságú csoportra osztja; mert míg a hegycsoport keleti tagja, melyet Kőszegi hegységnek nevezhetünk, hatá- rozott gerinczes fejlődéséi : addig a borostyánkői rész inkább csoportos hegység, és főgerincze nincs. E hegycsoport főbb emelkedései az Irottkő (876.2 méter, a Dunántúl legmagasabb emelkedése), továbbá a Szarvaskő és az Ó-ház. A másik csoport a német-újvári hegycsoport, a Pinka, Lapincs és Rába folyók közén, s éjszaki ága a szombathelyi szőlődombokban végződik. Közepét a „Német-újvári" hegycsoport képezi a magánosan álló Kúphegy- gyei. Másik ága Egyházas-Eüzes felé vonúl, míg ismét egy másik ága Keresztes felé húzódik, s legmagasabb csúcsa a Vashegy. A harmadik hegycsoport a dobrai\ mely Dobra és Vas-Hidegkút között nyomúl be a vármegyébe, s egyik ága a muraszombati járás területét borítja, M. 46