Seite - 367 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

367 és ki lesz a vőlegény ; lesz-e lakodalom a kővetkező farsangon ; kap-e a kis leány új ruhát az új esztendőben s hányat; hány bálra viszik el szüléi, stb. Farsang végén sok helyen az a szokás, hogy a legények éjjel egy-egy nagy kolonczot akasztanak a válogatós leányok ajtajára, a kik a farsang végét is pártában érték meg. Ez az úgy nevezett „tuskó-húzatás", mitől a finnyás hajadon megpuhúl s azon van, hogy a csúfság többé meg ne történjék rajta. Vasmegye területe egy része azon tartománynak, mely a római uralom alatt Pannoniának (Felső-Pannonia) neveztetett, s így Pannónia története joggal ezen terület történetének is tekinthető. Róma uralma számos nyomot hagyott maga után e megye földjén, mely mind máig valóságos bányája az azon időkből származó régészeti kincseknek. A régibb leleteket a Magyar Nemzeti Múzeum, az újabbakat a vasmegyei régiségtár őrzi. Megemlí- tendők ezek között a hazánkban különben ritka ős keresztény Krisztus- monogrammos síríratok, melyek a IV. században a keresztény vallásnak e vidéken való elterjedését bizonyítják. A rómaiak után jöttek a kunok, kiknek idejéből, illetőleg a népvándorlás korából, góth eredetű kardok s egyéb tárgyak kerültek Vasvár közelében, a Potyi pusztán (1877-ben) napvilágra. A magyarok bejövetelével, a magyar királyság megalapításával, megyénk mint határvidék, számos harcznak, melyeket a németekkel vívtak, lőn színhelyévé. Ezeket követték a XVI. század közepe óta a török becsa- pások, a XVII. század folyamán és a XVIII. század elején a Bocskay, Bethlen Gábor, Rákóczy-féle mozgalmak. A szatmári békét követő kor csendesebb fejlődést látott. Az 1774. év a vármegyei közélet köréből mutat föl nevezetesebb mozzanatot. Ekkor kezdték meg a vármegye jelenlegi székházának építését, mely 1779-ben már tető alatt állott. A vármegye korábban a szombathelyi várban, majd bérházakban tartotta gyűléseit. A mozgalom azonban az iránt, hogy a vármegye tulajdon székházzal bírjon, már az 1641-ik évben megindúlt. 1797-ben a fölkelő nemesség a szombathelyi táborban gyűlt össze, s a harczias leventék látása gyönyörű ódára lelkesíté Berzsenyi Dánielt, a vármegye koszorús lantosát. A francziák elleni 1809-ik évi nemesi fölkelés alkalmúl szolgált ismét az ide való nemességnek arra, hogy harczi lelke- sülését bebizonyítsa.