Seite - 395 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

395 herczegnek, majd a német császárnak engedték át királyaink Sopron- és Vasmegye egy részét. Az Ausztriából és Stiriából kiűzött protestánsok közül is sokan találtak menedéket e vidéken. így keletkezett Vas- és Sopron- megyének az a német lakossága, melynek legnagyobb részét hienczeknek, vagy heanczoknak szokták nevezni. (Heanzen, Hienzen, talán a Heinrich név Heinz alakja után). A hienczek sajátságos népnyelve rokon a stájerral, de különbözik úgy ettől, mint a közosztráktól is, és több lényeges sajátságában egyezést mutat az alsó-ausztriai Manhartberg-vidék, továbbá a Pozsony- és Mosonmegye nyugati részében lakó németek tájszólásával. Jellemzők : a tonicus accentus, mely némileg éneklővé teszi a lágy és hullámzatos lejtésű nyelvet, a szét- nyújtási hajlam (guidon mu dring = guten Morgen, à su lie ha = ein solcher, hiätzet = jetzt), Kauch (=Koch), Beischof (= Bischof), az kettős hangzó (Muida = Mutter, Krui= Krug, huischfn = husten), a személyes névmás si (= es) alakja, stb., és sok sajátságos kifejezés; pl. a hét napjai közül a kedd neve farti, Irita (Eru, Tyr, Ziu, a régi germánoknál a harcz istene), a csütörtöké Pfinsta. A rétfalusiak ismételgetni szokták szavaikat (Repetier- heanzen). A nyelvjárás tanúsága szerint is a hienczek nem az osztrák és stájer elemnek keletre nyomult raja, bár ez a népmozgás is hatással volt alakúlá- sukra, hanem egy külön, talán frank törzsnek tömegesen áttelepült ága. Ez a sajátságos nyelvjárás kínálkozik alapúi a hienczek elterjedésének meghatározására. Erre nézve azonban a vizsgálódások még nem jutottak általános érvényű megállapodásra. Némelyek Mosonmegyét (Heidebauern) is ide számítják, mások egész Sopronmegyét. Tulajdonképen azonban ennek csak Sopron városától délre és délkeletre eső része tartozik ide (a Fertő mellékén : Spiegelheanzen). A keleti határ Kőszeg vidéke, a déli Dobra és Szent-Gotthárd. A hienczek zöme Vasmegye nyugati és Sopronmegye délnyugati hegyvidékét tartja elfoglalva, s azt (mint néha a székelyek a maguk szülőföldjét) görbe országnak nevezi (Pugläte Welt = púpos világ). Ezen a hegyvidéken többnyire a rengetegektől kellett kenyéradó irtvá- nyokat elfoglalni. A szántóföldek helyenként meredek lejtőkre kapaszkodnak és néhol csak kevés zabbal és burgonyával fizetik a keserves verejtéket. A kevés völgytalaj nagyrészt vizenyős rétség. Regényes, de szegényes vidék ez ; többnyire sanyarú munkával jár itt a kenyérkeresés. Ez a küzdés meg is látszik a föld népén. Többnyire magas, szikár, kissé előre hajló termetűek, csontosak és edzettek. Az arezuk hosszúdad, arczélük 50*