Seite - 395 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2
Bild der Seite - 395 -
Text der Seite - 395 -
395
herczegnek, majd a német császárnak engedték át királyaink Sopron- és
Vasmegye egy részét. Az Ausztriából és Stiriából kiűzött protestánsok
közül is sokan találtak menedéket e vidéken. így keletkezett Vas- és Sopron-
megyének az a német lakossága, melynek legnagyobb részét hienczeknek,
vagy heanczoknak szokták nevezni. (Heanzen, Hienzen, talán a Heinrich
név Heinz alakja után).
A hienczek sajátságos népnyelve rokon a stájerral, de különbözik úgy
ettől, mint a közosztráktól is, és több lényeges sajátságában egyezést mutat
az alsó-ausztriai Manhartberg-vidék, továbbá a Pozsony- és Mosonmegye
nyugati részében lakó németek tájszólásával. Jellemzők : a tonicus accentus,
mely némileg éneklővé teszi a lágy és hullámzatos lejtésű nyelvet, a szét-
nyújtási hajlam (guidon mu dring = guten Morgen, à su lie ha = ein solcher,
hiätzet = jetzt), Kauch (=Koch), Beischof (= Bischof), az kettős hangzó
(Muida = Mutter, Krui= Krug, huischfn = husten), a személyes névmás
si (= es) alakja, stb., és sok sajátságos kifejezés; pl. a hét napjai közül
a kedd neve farti, Irita (Eru, Tyr, Ziu, a régi germánoknál a harcz istene),
a csütörtöké Pfinsta. A rétfalusiak ismételgetni szokták szavaikat (Repetier-
heanzen). A nyelvjárás tanúsága szerint is a hienczek nem az osztrák és stájer
elemnek keletre nyomult raja, bár ez a népmozgás is hatással volt alakúlá-
sukra, hanem egy külön, talán frank törzsnek tömegesen áttelepült ága.
Ez a sajátságos nyelvjárás kínálkozik alapúi a hienczek elterjedésének
meghatározására. Erre nézve azonban a vizsgálódások még nem jutottak
általános érvényű megállapodásra. Némelyek Mosonmegyét (Heidebauern)
is ide számítják, mások egész Sopronmegyét. Tulajdonképen azonban ennek
csak Sopron városától délre és délkeletre eső része tartozik ide (a Fertő
mellékén : Spiegelheanzen). A keleti határ Kőszeg vidéke, a déli Dobra és
Szent-Gotthárd. A hienczek zöme Vasmegye nyugati és Sopronmegye
délnyugati hegyvidékét tartja elfoglalva, s azt (mint néha a székelyek a
maguk szülőföldjét) görbe országnak nevezi (Pugläte Welt = púpos világ).
Ezen a hegyvidéken többnyire a rengetegektől kellett kenyéradó irtvá-
nyokat elfoglalni. A szántóföldek helyenként meredek lejtőkre kapaszkodnak
és néhol csak kevés zabbal és burgonyával fizetik a keserves verejtéket.
A kevés völgytalaj nagyrészt vizenyős rétség. Regényes, de szegényes vidék
ez ; többnyire sanyarú munkával jár itt a kenyérkeresés.
Ez a küzdés meg is látszik a föld népén. Többnyire magas, szikár, kissé
előre hajló termetűek, csontosak és edzettek. Az arezuk hosszúdad, arczélük
50*
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország IV (2), Band 16/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország IV (2)
- Band
- 16/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1896
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 334
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch