Seite - 408 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

408 Keletkezéséről mindenféle különös mondákat regél a nép; hol hat, hol tizenkét helységről beszélnek, melyeket Sodomaként elnyelt volna a víz. Mások a Fertő keletkezését és vízállása változását a Dunával kapcsolják össze, melynek egyik osztrák-földi örvényével volna kapcsolatban. Beszélnek különféle tárgyakról is, melyek a Dunában eltűnvén, a Fertőben bukkantak föl. Tény az, hogy gyakran változott vize mennyisége, sőt voltak időszakok, mikor medre egészen kiszáradt. A XIII. és XIV. századbeli oklevelekben gyakori a „fluvius ferteu" „Fertő folyó"-féle elnevezés; igaz, hogy ugyané századokban kelt oklevelek „lacusu-nak (tó) vagy egyszerűen csak „aqua"-nak r nevezik, de nevezetes az, hogy akkor vámot is szedtek rajta. így adományozza a fertői vámot a cisterciek Szűz Máriáról nevezett monostorának Sopron 1235—1240-ig volt főispánja, a Csák nemzetségbeli Györgynek fia. így nyerte el e vám jövedelmének felét Sopron városa IV. Béla, V. István és IV. László királyoktól oly czélra, hogy ebből a város falait fölépítse, illetőleg helyreállítsa, mely jövedelem élvezetében III. Endre és Róbert Károly is megerősítették a várost. Mindezekből azt kell következtetni, hogy akkor a forgalomnak igen élénknek kellett lennie a Fertőn keresztül, a mi csak úgy képzelhető el, hogy akkor a Fertő csakugyan keskeny víz volt; mert a legújabb megtelése után inkább akadályúl szolgált a közlekedésnek, mely csak tél idején éledt föl, mikor a tó annyira befagyott, hogy a szánt vagy szekeret is megbírta. Igen megapadt a tó a XVI. század közepén, a mit különösen Bécsben éreztek meg, mivel a hetenként Bécsbe járó halas szekerek a Fertő vidékéről egészen elmaradtak. Az apadás okának kifürkészésére 1568-ban kiküldött bizottság jelentése szerint azt az okot találták, hogy özvegy Nádasdy Tamásné a Rábcza vizét lefelé ereszti, a helyett hogy mint előbb a Fertőbe folyatná. A küldöttség tehát azt tanácsolja az udvari kamarának, hogy a Rábczának a Fertőbe való folyásáról gondoskodjék, hogy ez ismét meg- telvén, Bécs piaczát onnét hallal elláthassák. A XVIII. században is igen leapadt; 1738-ban egy ruszti kádár keresztül lábalt rajta. 1804-ben megint nagyon megáradt, de 1855-től fogva ismét apadni kezdett, míg végre 1866-ban a víz egészen eltűnt. A kiszáradás után sok szik és glaubersó virágzott ki, melynek porát a szél messze földre hordta. Azonban már 1869-ben ismét mutatkozott a víz, míg végre a tó medre 1876-ban csaknem egészen megtelt; a nyolczvanas évek elején pedig nagyobb volt, mint valaha. Az 1886-ik évtől fogva megint