Seite - 419 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

419 fórissal és pillangóval van kirakva, hátúi két széles színes szalag lóg alá. Bokros, rövid, színes szoknyájuk alján sok színes bodor és széles sik van fölrakva; legszélén fehér fog fut köröskörül. Bő színes selyem kötényük szélét pántlika csitke (sajátságos összehajlítás) és siksujtás díszíti. Fehér harisnyás lábukra magassarkú piros czípőt húznak, melynek fejét pillangóval és fórissal díszített széles színes bodor díszíti. A menyecskék viselete azonos a leányokéval; csak a fejükön hordanak egy eredeti fejkötőt, ezt kobagnak híják és hátúi fölteszik a kontyra; igen díszes és gazdagon ki van rakva, búbos teteje hátúi rövid, de széles és igen díszes szalaggal végződik. Minthogy hajuknak nem szabad kilátszania, a kobagot elül a fejszorítóval (piros selyemkendő) szorítják le a fejhez és az egész fölé fehér, igen bodros szélű csipkekendőt tesznek. A házépítés dolgában különösen a Répcze felső melléke üt el a többitől. A ház elrendezésében ugyan semmi különbség sincsen, de igenis van a háztető építése módjában. Míg a többi vidéken a háztető az útczára néző homlokzat fölött csak kevéssé rúg ki a ház falán túl, addig a Répcze melletti falvakban a héjú (héj) messze kiborúl a ház fölé az útczára; ezt a kiszolgáló részt a ház „üstöké"-nek híják. Ezen üstök ormán van a „pap", kisebb, fejjel fölfelé álló és szalmakötővel körűiszorított zsúp, mely az orom végét födi. A tető ormának hoszszában 20—30 kétfelé szolgáló „ekelú" (iga) szorítja le a födést. Ha földön állva gondoljuk az ilyen tetőt, akár csak sátrat látnánk, melynek bejáróját előugró kisebb sátracska védi, maga a „pap" a sátoron levő lobogót helyettesíti. A Répcze-melléki fehér nép „bokrosán álló" szoknyában és „majkó"-ban (testhez álló derekasban) jár; otthon azonban „totyát" (könnyű bő kabátkát) ölt magára. Valamikor ide küldték cserébe a németek gyermekeiket magyar szóra ; de az utóbbi években ez a szokás szűnni kezd, mert most már odahaza is tanúinak magyarúl az iskolában. Hogy a magyarral való százados együttélés folytán sok magyar szó ment át vidékünk német nyelvébe, az bizonyításra nem szorúl. Már az 1394-iki német nyelven szerkesztett vámjegyzékben ott találjuk a „yoltsch" (gyolcs) szót; az „oba" (aba posztó) is olyan régi lehet; az „áldomás" még Ausztriában is ismeretes; tavaszkor a soproni gyerekek „csigái"-t (csigázást) játszanak, stb. A Sopron-vidéki németek külsején igen meglátszik a százados ittlét hatása. 53*