Seite - 421 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

421 az é?-nek é-vel és fordítva az é-nek *-vel való fölcserélése, példáúl: lölköm (lelkem), velek (velők); az i-t «-vei, az o-t «-vai cseréli, példáúl: vüszöm (viszem), iimög, vagy püntöl (ing), tutta (tolja), gondutta (gondolja). Szók végén az ny-t ?z-nek ejti: légin (legény), leán (leány); a ni-1 nyi-nck: en-nyi (enni), iìi-nyi (inni), gondú-nyi (gondolni); ly és Ij = II példáúl: mellen? (milyen), itten, ottan (ilyen, olyan), fenyii atta (fényű alja) stb.; / helyett gy, példáúl: várgyon (várjon) és fordítva gy helyett/: hajina (hagyma). Az úl, ill elé v-t szúr példáúl : csunyávúl, gorombávúl, gyengévül, stb. A hangzó illeszkedésnek sajátságos példája e szó : dölöktő = dologtevő (hétköznap). Eredetiek a következő összevonások : kátoz (kiáltoz), há vuotá? (hová voltál?). A megye székhelye Sopron szab. kir. város, hazánk legrégibb városai- nak egyike. Fekvése két ősrégi középeurópai útvonal csomópontját jelöli és a város, miként ezt már Róbert Károly királyunk megjegyzé, mintegy az ország kapujáúl szolgál a német határ felé. Már a rómaiak előtti időben nagyobb kelta telep volt Sopron táján, melynek Scarbant nevét latinos kihangzással a rómaiak is megtartották, és mely a szláv Suprun, magyar Sopron alakban mindmáig fenmaradt. De már jóval a kelták előtt is lakták e területet. Különféle építések alkal- mával számos vermet tártak föl, melyeknek tartalmából (kő eszközök, cserép- és csonttöredékek, szén- és hamu-maradványok) kitetszett, hogy lakó helyűi szolgáltak az újabb kőkorszakban. A várostól délre fekvő lejtőkön ugyanily putrik fordúltak elő. A kő eszközök korát követő réz- és bronz-korból alig egy-két leletet tud Sopron fölmutatni ; annál több a lelet az úgy nevezett hallstatti időből, melyet a Kr. e. 1000—400 évig terjedő időre tesznek. A tulajdonképeni Soproni hegységben számos emléke maradt fenn e kornak, legtöbb a 478 méter magas Purgstall hegy gerinczén, a hol nemcsak hazánknak, hanem egész Közép-Európának is egyik legnagyobb és legkiter- jedtebb hallstatti telepét találjuk. Két kilométer hosszú sáncz keríti be a hegy csúcsa körüli terűletet, melynek biztonságát még kiebb fekvő töltések is öregbítik. Délre e védett helytől száz meg száz sírhalom domborodik az erdőben, melyek kivált különféle alakú és czifraságú agyagedényekben gazdagok. (Rajzuk a jelen kötet 85. lapján látható). Ma már meg van állapítva, hogy a soproni hallstatti leletek idősbek, mint az ugyanezen korszakba tartozó alsó-ausztriaiak. A hallstattit követő La Tène-kor Sopron város határában szintén számos leletet mutat föl; legszebbek a Bécsi dombról valók. Napról-napra