Seite - 440 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

440 éjszaknyugati részén, a Fertő éjszaki és keleti partvidékén egy darabon a Lajta hegységnek Sopronmegyéből benyúló végső kiágazásai emelkednek, de ezek csakhamar dombokká törpülnek s végre a lapályba olvadnak. Ezen a dombos vidéken, meg a Köpcsény melletti hegyen kivűl az egész megye területe átalában termékeny, de fában szűkölködő síkság, mely búza és széna dolgában hosszú századokon át tárháza volt Bécsnek, melyet ma főleg tejjel lát el, a mennyiben csak a Frigyes főherczeg uradalmából 5 millió liter tejet szállítanak Bécsbe évenként. E megye földét nem nagy számú, de bő vizű folyók öntözik. Első ezek közt a Duna, mely a megye egész éjszakkeleti határát végig mossa, míg délnyugati határszélén a Rába fut végig, éjszaknyugati oldalát pedig jó darabon a Fertő szegélyezi. A megye belsejét középen az éjszaknyugatról délkeletnek folyó Lajta hasítja keresztül, melynek egész alsó folyása ide tartozik. A megye nyugati részén nagy tért foglal el az ingoványos Hanság. A vármegye fölszíni alakúlására vonatkozólag megemlíthetjük, hogy annak mély síksága 120 méternyire van a tenger színe fölött, míg a megye átlagos fölszíni magassága 129 méter. A párndorfi fensík, a Lajta-hegység eme délkeleti nyúlványa, 178 méter magasan fekszik. Ezen sík magaslatot egész terjedelmében az úgy nevezett Belveder-kavics borítja, mely éjszakra Nemesvölgyig terjed. Nemesvölgynél a hegy lejtőjén egy folt-alakú sárgás vagy barnásszürke, durvább és igen meszes homokkőből álló lerakódás húzódik nyugat-keleti irányban, mely képződés már nem a Lajta-mészhez, hanem a fiatalabb képződési! pannóniai rétegekhez tartozik, mely Nemes- völgy és környékén kivűl a Lajtafalva, Nezsider, Féltorony, Miklósfalva és Zurány községek által befogott területen fordúl elő. Nezsidernél 1865-ben 7 ölnyi mélységben egy meglehetős minőségű lignites szénrétegecskét találtak, mely az újfalui (sopronmegyei) lignittel valószínűleg azonos és annak folytatásáúl tekinthető. A diluvialis képződések homokból, agyagos homokból, lőszből és kavicsból állanak, mely képződés Védenytől és Miklós- falvától egy részt Pátfaluig, Ilmitzig, Pomogyig és Szent-Jánosig terjed, más részt Szolnok és Szent-Miklós határain vonúl át. A diluvium másik kisebb része azon térséget foglalja el, mely Köpcsény, Körtvélyes és Bezenye közt terűi. A lősz főleg a fensík partjain észlelhető és annak mélyedéseit tölti be. Miklósfalván néhány méter vastagságú; itt egy rhynocerosnak csontmaradványát is találták.